Veterán profik rabló-pandúr játéka

A ötlet 1995-ben bejött – hát most úgy gondolták az álomgyár illetékesei, hogy így a 2000-es évek végére nem ártana még egyszer összehozni a két „itáliai-amerikai” nagymenőt. Az ötletet tett követte, és megszületett egy újabb New York-i rendőrsztori, a Righteous Kill, amelyben – a Szemtől szembennel ellentétben – nem egymás ellen harcolnak, hanem együtt küzdenek a rosszfiúk ellen.
Épp csak az válik némiképp relatívvá, hogy ki is a rosszfiú. Szó sincs ugyanis arról, hogy fehér kalapos főhősök csapnának össze a sötét ruhás gonosszal a baljóslatú New York-i éjszakában. A két dörzsölt, 30 éve együtt dolgozó öreg róka ugyanis nem válogat az eszközökben: ha a nyilvánvaló bűnöst ügyvédje ékesszólása vagy a folyamatos bántalmazás ellenére még mindig ragaszkodó barátnőjének hamis tanúvallomása megmenti a börtöntől, nem cicóznak. Hamis bizonyítékot kreálnak ellene, hogy megérdemelt helyére, rács mögé kerüljön.
Skrupulusok nélkül csikarják ki a tanúvallomást a drogdílerekből, keményen, érzelmek nélkül dolgoznak. Olyannyira, hogy következő közös ügyük, egy sorozatgyilkosság esetében nyilvánvalóvá válik: a tettes a rendőrség kötelékén belül keresendő – sőt vélhetően kettejük közül az egyik az, aki a törvény szigorától megmenekült bűnözőket egy versikét tartalmazó cédulát mellékelve a másvilágra küldi.
Innentől válik igazán érdekessé a nyomozás, hiszen a konkurens fiatal detektívpáros is rájuk gyanakszik, így a végkifejletig olyan macska-egér harc zajlik, amelyben egyáltalán nem világos, hogy ki a rabló és ki a pandúr.
A Righteous Kill – azaz Jogos gyilkosság – mindemellett nem hat anynyira lebilincselően a nézőre, mint az előző közös De Niro–Pacino-film, és nem csupán azért, mert a két sztár együtt szerepeltetése már nem hat az újdonság erejével. Maga a történet sem annyira eredeti és magával ragadó, még annak ellenére sem, hogy a néző a végén olyan fordulattal szembesül, amely a forgatókönyv-írói szándék szerint minden addigi gyanút felülír. A végső csavar nyomán az ember elkezdi visszapörgetni magában a filmet, hogy  – akárcsak a Közönséges bűnözők című zseniális film zárójelenetét követően – olyan nyomokat keressen, amelyek segítségével kikövetkeztethető a végkifejlet. Csakhogy míg abban a filmben tényleg csupán az utolsó pillanatokban derül ki az igazság, a Righteous Killben már közel fél órával a Vége felirat előtt sejthető, mi várható. Ettől persze még nem lesz nézhetetlenül rossz a film, sőt a két veterán főszereplő alakításának köszönhetően – Al Pacino kitűnően hozza a kiégett, hideg fejű profi, De Niro pedig a nyugdíjazás előtt álló, pokróc modorú keményfiú figuráját – akár egynél többszöri megtekintésre is érdemes. Bizonyos azonban, hogy sem De Niro, sem Pacino életrajzában nem sorolják majd a legkiválóbb alkotások közé.

Righteous Kill. Amerikai krimi, 2008, 101 perc. Rendezte: Jon Avnet. Szereplők: Robert De Niro, Al Pacino, 50 Cent, Carla Gugino, John Leguizamo, Donnie Wahlberg. Írta: Russell Gewirtz. Kép: Denis Le Noir. Zene: Ed Shearmur. Értékelés az 1–5-ös skálán: 3