Újra felfedezett életmű

Darkó László neve mára szinte teljesen feledésbe merült, pedig kiváló festőművész volt, ezenkívül részt vett a kolozsvári Szent Mihály-templom helyreállításakor előbukkant falfestménytöredékek feltárásában és megőrzésében, a szatmárnémeti székesegyház belsejének helyreállításában és a nagyváradi püspöki palota kápolnájának restaurálásában is. Csupán a véletlennek tudható be, hogy a tordai születésű festőművészről halála után 40 évvel még vannak információink.

A most kiadott monográfia szerzője, Kovács Árpád elmondta: maga is kételkedett Darkó képzőművészeti munkásságának nagyságában, középszerűnek hitte egészen addig, amíg 2009 tavaszán Murádin Jenő művészettörténész felkérésére hozzá nem kezdett a hagyaték felkutatásához. Darkó nemcsak kimagasló tanulmányairól volt híres – 24 évesen doktorált művészettörténetből – hanem festőművészi munkássága is éppoly jelentős, mint életművének többi része. Nagy valószínűséggel azért merült feledésbe, mert korai halálát megelőzően a művész elvált feleségétől, egyetlen fiuk, István is nagyon fiatalon, 28 évesen elhunyt, így nem maradt, aki gondozza hagyatékát.

Kovács Árpád – a Gloria Könyvkiadó gondozásában megjelent kötete – ezt a hiányosságot igyekszik pótolni. A színes reprodukciókkal ellátott könyv szerzője szerda esti könyvbemutatóján rávilágított Darkó sokoldalú tevékenységére is. Festői pályájának kezdeti, tordai korszaka neoklasszicista jegyeket hordoz, amelyet impresszionista időszak követ, később alkotásai a szintézisre és belső rendre törekvő hajlamról tanúskodnak, amelyet dániai útjai során mélyített el. „Vizsgálódásaim során fokozatosan ismertem meg Darkó életét. Folyamatosan képezte magát, és mindhárom tevékenységét nagy intenzitással művelte” – összegzett a művészettörténész.