Tom Cruise, a dokumentumfilmhős

Ezt az igencsak árnyalatlan képet törte meg most Bryan Singer, aki valós eseményeket feldolgozó filmjében, a Valkűrben megmutatja: azért nem minden „kraut” evett angol és francia kisgyerekeket reggelire, és a Harmadik Birodalom hadseregében sem minden tiszt volt a Führer és a náci párt odaadó híve.

A Valkűr a Claus von Stauffenberg Wehrmacht-ezredes által 1944 nyarán szervezett Hitler-ellenes merényletet dolgozza fel – azt, amelyet egy hazafias, náciellenes tisztekből és konzervatív politikusokból álló csoport tervelt ki, és amelynek nyomán azt remélték, hogy átvéve a hatalmat és megtisztítva az országot a náciktól és az SS-től, fegyverszünetet köthetnek a nyugati szövetségesekkel.

A téma filmes feldolgozás után kiált – lám-lám, nem csak Patton, Eisenhower, Montgomery vagy McArthur lehetett hős a második világháborúban, de egy von Stauffenberg is – , és a néhány évvel ezelőtti német filmet követően most az amerikai filmipar is elérkezettnek látta az időt, hogy a másik oldal Hitler-ellenes mozgalmairól is filmet készítsen.

Ugyanakkor nem érdemes azt várni, hogy a Valkűr mély és részletes betekintést nyújt a történet hátterébe vagy a szereplők motivációiba. A Tom Cruise által megformált Stauffenberg ezredesről sem tudunk meg sokat, azonkívül, hogy szereti a hazáját, a háborút kirobbantó Hitlert és a nácikat viszont nem, ezért mindenre hajlandó, hogy megszabadítsa tőlük Németországot. Pedigréje amúgy kitűnő: nemesi származású, súlyosan megsebesült – fél kezét és fél szemét veszítette el – a Vaterlandért Észak-Afrikában vívott harcokban, emellett mégis igazi „árjás” megjelenésű tiszt, tehát minden gyanú fölött áll, és szabad bejárást nyerhet Hitlerhez.

A Valkűr szinte dokumentumfilm-szerűen mutatja be az összeesküvés menetét, gyakran az az érzése támad a nézőnek, mintha a Discovery World vagy a Viasat History második világháborúval foglalkozó műsorait látná. Erénye ugyanakkor, hogy a közismert, kudarcos végkifejlet ellenére képes fenntartani a feszültséget, és annak ellenére, hogy a néző tudja, Stauffenberg és társai elbuktak, és életükkel fizettek tettükért, mégis érdeklődéssel követi a filmet.

Már csak azért is, mert kiderül: bizony lett volna esély a sikerre, még akkor is, ha Hitler a merénylet nyomán életben maradt. A Valkűr hadművelet során ugyanis a náci párt tagjait és az SS-állomány tekintélyes részét sikerült letartóztatni, a hadsereg átvette az irányítást a minisztériumokban – csupán néhány, túlságosan gyáva vagy túlságosan gerinctelen –, alacsonyabb beosztású, de mégis kulcspozícióban levő tiszten múlt, hogy az ígéretes akció elbukott.

Mindezen túlmenően azonban katartikus élményt nem nyújt a film – Tom Cruise szerepét bármilyen, kevésbé ismert színészre is ráoszthatták volna, színészi alakításban ugyanis nem sokat tesz hozzá a Valkűr nívójához; egyértelmű, hogy a nevére volt szükség a közönség becsalogatására. Jó kis iparosmunka, amely arra azért alkalmas, hogy valamelyest árnyalja az átlagnéző második világháborúval kapcsolatos ismereteit.