TIFF: a levegőből az óceán mélyére

Akár azt is mondhatnánk, hogy az idei fesztivál szimbolikus utat járt be a tíz nap alatt: Pedro Almodovár új vígjátékával kezdődött, amely egy levegőben köröző repülőgépen játszódik, az izgalmas és képileg gyönyörűen kivitelezett Kon-Tiki nagy része pedig ehhez képest a Csendes-óceánon kalauzolja végig a nézőt. Ahogy mondjuk a TIFF szervezői is évről évre elérhetővé tesznek, „lehoznak az égből” többtucatnyi filmet a mozi-nélküliség tengerében úszkáló kolozsvári közönségnek.

Habár az idei TIFF visszafogottabbnak tűnt a tavalyihoz képest, mintha kevesebb fesztiválozó sietett volna egyik vetítésről a másikra, ennek ellenére azonban bőven akadt tennivaló az elmúlt tíz napban. A rendezvénynek sajnos a kifejezetten idegesítő időjárás sem tett jót – a nyáriasan öltözött néző sohasem tudhatta, hogy mire kijön a kétórás vetítésről, bokáig érő vízben kell-e távoznia.

Az egyéni felfedezésekről szól a fesztivál

Tudor Giurgiu fesztiváligazgató többször is beszélt arról, hogy idén jóval kisebb költségvetésből kellett gazdálkodniuk, így – mivel nem akartak a minőség kárára lefaragni – értelemszerűen kevesebbet költöttek reklámra, a fesztivál előtt és alatt is. Emiatt tűnt úgy, hogy Kolozsvár ezúttal nem öltözött teljes „TIFF-pompába”, aki azonban kicsit átböngészte a programfüzetet, bőven talált kedvére való eseményt.

A filmekről talán nem is kell beszélni, Mihai Chirilov művészeti igazgató mindig képes valami izgalmasat, meghökkentőt, lenyűgözőt vagy éppen elborzasztót belecsempészni a felhozatalba. De a TIFF mindig is a személyes élményekről és felfedezésekről szól: például, hogy milyen jó délelőtt az első filmre beülni a Florin Piersic moziba, amikor csak az igazán megátalkodott filmfalók vetemednek erre. Vagy már rögtön első nap megtalálni a Filmet, amelyet egész héten ajánlasz mindenkinek, akit kicsit is ismersz. Vagy szétfagyni a Főtéren, mert egyszerűen annyira jó a film, hogy képtelen vagy otthagyni. Találkozni a zsűritagokkal, akik lelkesen fotózzák a belváros régi épületeit. Vagy megtudni Cristi Puiu rendezőtől, hogy színész bárki lehet, így ha erre vágysz, csak rajta.

Kolozsvárnak jól áll a TIFF

Az elmúlt évtized alatt a szervezőknek sikerült kiépíteniük nemcsak egy brandet, hanem egy olyan közeget is, ahová hazajárnak a fesztiválozók. Nem a meghívott hírességek és nagynevű premierek, hanem a hangulat miatt. A TIFF-nek pedig jól áll Kolozsvár – és fordítva –, hiszen a város egyébként is bizonyította már, hogy szívesen látja a nem őslakosokat.

Mihai Chirilov valamelyik nap arról beszélt, hogy az első, 2001-es fesztivál programfüzetét a Bukarest és Kolozsvár között közlekedő vonaton állították össze Tudor Giurgiuval. Ez ma már lehetetlen lenne. A TIFF kinőtte magát, annyira azonban nem, hogy ne ajándékozzon meg minden évben újabb személyes élményekkel.