Fotó: Veres Nándor
A „magyar festészeti anyanyelv” képviseletében átfogó Rippl-Rónai József-tárlat látogatható október 31-ig a Csíki Székely Múzeumban. A csíkszeredai intézményben teremről teremre járva a kaposvári művész különböző korszakainak műveit találjuk, az első terem képeit Horváth János művészettörténész, a tárlat kurátora ismerteti az olvasóknak.
2014. június 18., 17:202014. június 18., 17:20
A kiállítást sorrendben végignézve az első kép a Gitározó nő, amely Munkácsy stílusában készült. A nő fehér vállkendőjének vastag rétegű festésekor Rippl törekedett a „munkácsys” hatásra: a sötét képben a fehér színt drámai felkiáltásként, nyomatékosan, a mennyiség szerint túlzottan vastagon kell megfesteni. A gitáros lány volt a Rippl-Rónai első szerelme, ám neve ismeretlen. A lánytól a fiatal Ripplnek 1887-ben Münchenben gyermeke született.
A családalapítás felelősségétől megriadva elhagyta Münchent, és Párizsba költözött. Rippl-Rónai tizenhárom évig, 1887-től 1900-ig élt ott. Kezdetben a szintén ott élő Munkácsy Mihály mellett segédként tanulta a festészetet, ám önálló művészi céljai és saját festői stílusa érdekében levetkőzte a nagy mester stílusát.
A második kép már nem utánzat, hanem önálló kísérlet eredménye. A Hímző nők modelljei Lazarine és testvére, Claudine, Rippl-Rónai az előbbit választotta párjául. Lazarine nemcsak modellje és élettársa, hanem a modern stílusú hímzéstervek kivitelezőjeként alkotótársa, végül a felesége lett. Szegényen, kereset nélkül élték a szerelemmel és nagy művészi célokkal eltervezett életüket.
A művész Ödön nevű öccse látta el őket Magyarországon feladott csomagokban hazai disznótorossal, füstölt sonkával és süteményekkel. A tárlaton Rippl-Rónai Ödön arcképe is megtalálható, akiből bátyja művészethez értő szakembert nevelt, műgyűjtő lett, és Kaposváron megalapította a Rippl-Rónai Múzeumot.
A fekete korszakos képek nem azért sötétek, mert a festék az idő múltával besötétedett volna, akár az aszfaltos Munkácsy-képek esetében. Rippl-Rónai nem használta azt a romlandó festéket. Az ecsettel fekete vonalakat húzott, s rajzolta képeit. Így magyarázta a szokatlan eljárást: „…az egyszerűségkeresés, melyet életmódomnak is princípiumává tettem, a magja az én festési faktúrámnak. Minél kevesebbel minél többet, sokat kifejezni…Most csak igen vékony festékkel lekötni a rajzot a vászonra: nem baj, sőt úgy hat természetesnek. Ha maga a rajz is mindenütt kilátszik alóla. Készen vagyunk. Hogy aztán mások azon tűnődnek, olajfestmény-e ez, vagy grafika – az már igazán nem a művész dolga …Nem mintha feketének láttam volna a dolgokat, hanem mert a feketéből kiindulva akartam azokat megfesteni. Az a meggyőződés támogatott ebben, hogy az ily festésnek épp úgy jogosultsága van, mint a lila, kék vagy más színből kiinduló, s abban megoldott festésnek.”
Fekete korszakos az Anyám varr, Ödön fia lustálkodik című kép is, mivel 1897-ben sokat volt Rippl-Rónai otthon látogatóban. A humoros című festményen a varrása fölé hajló anya alakja füstszerű gomolygással van ábrázolva. A fekete vonalak tarajos hullámként csapnak fel abból a háttérörvénylésből, amelyben a fekvő Ödön arca és fejét támasztó két összezáruló karja látszik.
Szálkás, fekete ecsetvonalak áramlanak körbe-körbe, mint a madárfészket bélelő gallyak és fűszálak. Meleg, összetartó családi fészket ábrázolt a művész ötletes, költői hasonlat alapján. A párizsi időszak képein persze nem mindig a fekete szín az uralkodó. A barna, zöld, kék és a szürkék finom árnyalatai közt megjelenik a titokzatos női arcok sápadt fehérje. Ez egy új női ideál, melyet Rippl-Rónai eszményítő tehetsége képes volt megteremteni.
Rippl-Róna francia művészbarátja, Aristide Maillol meghívására 1899-ben elutazott Dél-Franciaországba, a Pireneus-hegység egyik falujába, Banyuls-sur-Mer-be tájképeket festeni. Fordulatot hozott Rippl-Rónai festészetében a szabadtéri munka. A tájképeket már nem a fekete rajzból indította el.
Emlékezéseiben így számol be az újításról: „Itt csakhamar mindent színesnek láttam, de még nem naposnak…Ez volt a fordulópont, innen datálódik mai felfogásom, búvárkodásaim mai állapota a piktúrában. Az itteni tanulmányok, festések különösen arról győztek meg, hogy a képeket nemcsak egyszerre kell megfesteni, hanem a színek erejét – különben nagyon egyszerű módon – fokozni kell”.
Rippl-Rónai az 1890-es évek Párizsában jutott az európai festészet élvonalába. Vonalszerű, kontúros ábrázolása, dekoratív síkokra redukált színhasználata megegyezett az „art nuoveau”-t művelő Nabi-csoport, azaz a „Próféták” stílusával. 1889-ben felvette a Rónai nevet, s az új stílusú képeit a korábbi Rippl helyett már azzal szignálta.
Horváth János művészettörténész
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!