Szürreális vízió a háborúról – Világcirkusz Váradon

A színtársulat és a Nagyvárad Táncegyüttes közös munkája az első világháború kitörésének százéves évfordulójára reflektál, de amint azt a szerdai sajtótájékoztatón a társulat vezetői megjegyezték: igyekeztek erdélyi kötődésű alkotást választani ősbemutatójuk alapjául.

Hosszas kutatómunka eredményeként találtak rá a magyar expresszionizmus úttörőjeként is emlegetett Nagy Dániel 1920-as években íródott regényére, a Cirkuszra. A szerző az első világháború után Magyarországról Aradra telepedett át, ahonnan csak 1929-ben tért vissza Budapestre. „A Cirkusz egy fantasztikus kisregény, alapjában véve egy nagy vízió, tele szürrealista képekkel, olyan, mint egy nagy festmény” – magyarázta Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője.

Nagy Dániel munkáját az előadás rendező-koreográfusával, a Kossuth-díjas táncművész Juronics Tamással már régóta alkotótársi kapcsolatban álló Jászai Mari-díjas Bodolay Géza fejlesztette színházi darabbá, amelynek szövege hamarosan a Várad folyóiratban is megjelenik. Juronics bevallása szerint kihívást jelentett színpadra vinni a darabot, de végül „izgalmasan mosódott össze” a két társulat.

„A harmonikus munka nem tudom minek köszönhető, talán a közös játék örömének” – magyarázta, kiemelve a „sikeres” szereposztást és a művészek kreatív hozzáállását. Szerinte a díszlet és a jelmez fontos része a produkciónak, a tervező Bianca Imelda Jeremiassal pedig már régóta dolgoznak együtt.

A rendező fénytervezőt is hozott magával Stadler Ferenc személyében, így a rendező szerint összességében „egy különleges világot hoztak létre. Ebben a cirkuszi tébolyban Isten – akit Dobos Imre alakít majd – az egyetlen normális lény. A koreográfiával kapcsolatban Juronics lapunknak elmondta, hogy különleges munka volt a számára, hiszen ilyen típusú előadást, amelyben „a koreográfia átfolyik a szövegbe” még nem rendezett.

A színpadon a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Dimény Levente is feltűnik majd Belzebub, az ördög szerepében. Szerinte megérett az idő arra, hogy a színi társulat és a táncegyüttes egyformán képviseltesse magát egy előadásban, a tánc pedig ne pusztán koreográfia legyen egy zenés darabban.