Szilágyi István "bolygója"

A 2009-ben megjelent Bolygó tüzek válogatás Szilágyi István eddigi megjelent novelláiból. Az író ízelítőképpen Sántha Attila költő javaslatára a Foggal és bütyökkel című novelláját olvasta fel a közönségnek.

Az író-olvasó találkozón Fekete Vince játékot kezdeményezett: felolvasott egy szót vagy fogalmat, a Helikon irodalmi folyóirat alapító főszerkesztőjének pedig asszociálnia kellett ahhoz egy másik fogalmat vagy pedig magyarázatot kellett adnia rá. Szilágyi István a pokolra azt felelte, mennyország,  a szerelemre azt, hogy \"ez jó\", a tehetségre, hogy \"Isten átka\",  az igazságra pedig, hogy \"erről érdemes lenne néhány könyvet írni, valahol Isten és a törvényszék között dől el\".

Egy másik játékból az derült ki, hogy Szilágyi István jobban szereti a rádiót a tévénél, szívesebben olvas könyvet, mint internetezik, és ha választania kellene Kolozsvár és Zilah között, akkor a kincses várost részesíti előnyben, ugyanis annak ellenére, hogy Zilahon nevelkedett, mégis előbbihez köti megannyi emlék.

Hogy a közönség jobban megismerhesse a Kő hull apadó kútba és az Agancsbozót íróját, a kérdezz-felelek játék tovább folytatódott. Így az is kiderült, az író szívesebben megy a hegyekbe, mint a tengerpartra, a szalonna és a flekken közül a szalonnát választja, Csontváry munkásságát többre tartja a Munkácsyénál, kedvenc prózaírója Dosztojevszkij és Németh László.

Arra a kérdésre, hogy milyen pályát választott volna, ha nem író lesz, úgy válaszolt: \"nem tudom, mert azt sem tudom, hogy most az vagyok-e\". Kérdésre válaszolva azt is elmondta, úgy szeret írni, hogy mintegy építkezik: újrakonstruálja a helyszínt, embereket. Nem a megtörtént eseményeket írja meg, hanem mindig újakat teremt, történeteket, amelyeket meg kell fejteni. Azt is elárulta, olyan olvasója nem volt, aki magára ismert volna a műveiből, viszont egyszer valaki megszólította az utcán és regénye szereplőjének hogyléte felől érdeklődött. A közönség az író-olvasó találkozón megtudhatta, hogy Szilágyi István most is dolgozik egy művön, befejezésképpen pedig egy másik novellát olvasott fel a közönségnek.

Oroszhegyi Tünde