Szemléletváltás a nagyváradi színházban

A nézőszámcsökkenés fő oka, hogy a váradi színházépület több éve felújítás alatt áll, és a mostani már a harmadik olyan évad volt, amelyben alternatív helyszíneken volt kénytelen játszani a társulat. Legtöbbször a nagyszínház színpadán kialakított kis nézőtéren foglalhattak helyet a nézők, a díszleteket pedig a fennmaradó részen építették fel, így valójában kamaraszínházi körülmények között zajlott a szezon – magyarázta Dimény Levente. Bár így eleve kevesebben fértek be egy-egy előadásra, néző hiányában egyetlen előadás sem maradt el.

Diményt tavaly nyáron nevezték ki a társulat művészeti igazgatójává, és mint elmondta, már akkor azt tervezte, hogy komolyabban, mindenekelőtt a művészi szempontokat figyelembe véve állítja össze a repertoárt. Szerinte az, hogy sikerült-e végleg rátérni az új útra, és hogy ez az út helyes-e, nem egy vagy két évadban, hanem sokkal hosszabb távon derül ki. Annyi bizonyos, hogy a szezon minden premierjét 5-6 hetes próbafolyamat előzte meg, ami ideálisnak mondható, a szereposztást pedig minden esetben a rendezőre bízták – ha vendégrendezőről volt szó, arra is elegendő időt kapott, hogy megismerje a társulatot, hiszen a jó szereposztás köztudottan fél siker. „Nem elég a leggyorsabb, legkényelmesebb módszerrel színpadra vinni egy előadást” – vallja Dimény, aki úgy véli, a legfontosabb cél, hogy a társulat csapatként és egyénenként is fejlődjék.

A legtöbben az Ali baba és vAgy negyven rabló című zenés mesejátékot látták az elmúlt évadban, ami a társulatvezető szerint nem is csoda, hiszen a gyerekeknek is szóló előadást sok szervezett iskolai csoport is megnézte. Művészi szempontból Carlo Goldoni A kávéház című darabját tartja a legsikerültebbnek Dimény Levente: itt Anca Bradu rendező vezetésével tartott komoly műhelyfoglalkozások előzték meg a premiert. Dimény a szilveszterkor bemutatott Képzeld, beteg! című rendhagyó, zenés-táncos pszichodrámaként meghatározott produkcióval is elégedett, amelynek összeállításában és színrevitelében a társulat minden tagja aktívan részt vett. A legnagyobb kihívást meglátása szerint Parti Nagy Lajos Mauzóleum című darabja jelentette, amelyet a váradiak előtt csak a budapesti Katona József Színházban mutattak be, tíz évvel ezelőtt. Dimény Levente úgy érzi, a szemléletváltás stratégiája megalapozott, így a következő évadban is több kortárs darabra számíthat a közönség, bár az még kétséges, hogy mikor költözhet végre „haza” a színház.