KMN: ösvények Tóth László műveihez

Székely Sebestyén György művészettörténész, a galéria vezetője elmondta: már 2004-ben beszéltek a szatmárnémeti születésű, sokáig Kolozsváron alkotó művésszel egy kolozsvári egyéni tárlat lehetőségéről, amely azonban csak most, a művész halála után valósulhatott meg.

A tárlat létrejöttében a művész özvegye és fia jelentős segítséget nyújtott, utóbbi válogatta és szállította a képeket, de magángyűjtőktől és a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből is több alkotást kaptak kölcsön. Utóbbi gyűjteményből származik Az Utunk szerkesztőség című 1962-es munka, amelyen Banner Zoltán, Hans Loew, Szilágyi András, Mikó Ervin, Gagausz Katalin és Orosz Irén látható, vagy A fizikus és felesége című munka, amely Einsteint és nejét ábrázolja.

Székely Sebestyén György szerint mindkét alkotás nagyon modern munka, A fizikus és felesége 1965-ben, Ceauşescu hatalomra lépésének évében született, a modernizmust, „a világegyetem felé való nyitást\" jelképezi. A művészettörténész szerint ez a felfogás meghatározta a generációt, amelynek Tóth László kiemelkedő képviselője volt.

A megnyitón Szűcs György, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria igazgató-helyettese is felszólalt – ezzel kapcsolatban Székely Sebestyén György elmondta, a rangos intézménnyel rendszeres az együttműködésük az erdélyi képzőművészeti értékek feltérképezése terén. Szűcs kiemelte a tárlat átfogó jellegét, hiszen az 1984-ig tartó itthoni, majd az azt követő németországi alkotói periódust egyaránt bemutatják a jellegzetes képek segítségével. A budapesti művészettörténész felidézte, hogy egyetemista korában egy müncheni látogatása során maga is találkozott a nem sokkal azelőtt kitelepedett művésszel.

„Emlékszem, felszabadultan beszélt az Angol kertben tett sétáiról, ahol elmondása szerint megtalálta azt, amit mindig is rajzolt: rendegetg náció képviselői sétáltak egy nagy parkban, sok nő félmeztelenül vagy meztelenül napozott, labdázott. Meg is mutatott egy háromméteres papírt, amelyre megpróbálta lerajzolni ezt az élményt\" – mesélte Szűcs.

Szerinte az 1950-es években végzett képzőművész-generációnak már erőteljesen megtanították a szocialista realista stílust, ebből kiindulva próbáltak kialakítani valamit, ami még realizmus – így a hatalom elvárásaival nem áll ellentétben –, mégis sajátos, kifejező.

„Tóth László ilyen tekintetben rokonítható Cseh Gusztávval – akivel egy ideig közös galériát tartottak fenn – vagy a néhány évvel fiatalabb Árkossy Istvánnal: mindhármuk alkotásairól elmondható, hogy bizonyos részek túlburjánzanak, mások analitikus módon mélyülnek el\" – magyarázta a művészettörténész. Szűcs György szerint az alkotó kései korszakának időseket ábrázoló portréi a „bomlás virágai\", a közvetlenül az elmúlás előtti arcokat mutatják meg.

Székely Sebestyén György elmondta, egyelőre nem készült katalógus a tárlatról, hiszen a mostani válogatást bemutató jelleggel állították össze, egyelőre „csak felvillantja a lehetséges értelmezési ösvényeket\", amelyeket a későbbiekben igyekeznek bejárni.