Nem kedvezett az időjárás a 3. kolozsvári könyvhétnek

Így – bár a szervezők ígéretéhez híven bővült a rendezvény, nemcsak a szerda délutáni „nulladik nappal”, hanem újabb kiállítókkal, számos könyvbemutatóval – várhatóan az eladott kötetek számán is érzékelhető lesz a visszaesés. A kolozsvári Polis Kiadó munkatársa, Szabó Loránd azt újságolta: az első vásári nap délutánján például éppen akkor mosta el az eső a vásárlókedvet, amikor már kezdtek fogyni a kiadványok a standokról.

Tartalmas szórakozást kínált viszont Bodor Ádám csütörtök esti közönségtalálkozója, amelyen Demény Péter kolozsvári író kérdezte a kolozsvári származású szerzőt. A beszélgetésen természetesen a Sinistra körzet című regényről esett szó elsőként, amely Demény szerint „nem nagyregény, de egy nagy regény”. Bodor ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a Sinistra…, mint ahogy a többi regénye, Az érsek látogatása, vagy a legutóbbi, a Verhovina madarai – amelyek mindegyike érdekes határvidékeken játszódik –, maguk is „határvidékek” a novellafüzér és a regény között, hiszen bár a kötetek önmagukban kerek, novellaszerű részekből tevődnek össze, ezekből mégiscsak egy egységes történet bontakozik ki.

„Szeretem kitalálni a történetet elejétől a végéig, annak minden kellékével” – mutatott rá a Kossuth-díjas író, aki bevallotta: fokozatosan alakul ki benne egy-egy történet, így írás közben magát is kíváncsivá teszi. Szó esett a szerző hegyvidék iránti vonzódásáról is, amely nemcsak a könyveiben, de a magánéletében is végigkíséri. „Kialakul egyfajta csodálat egy alig megismerhető térség iránt, amely egy idő után érzelmi kötődéssé válhat, ha az ember gyakorta visszatér. Bár jártam az Alpokban, az Andokban is, a csodálaton kívül semmit nem éreztem ezekkel a helyekkel kapcsolatban, míg például a Radnai-havasokhoz érzelmi szálak fűznek” – magyarázta Bodor.

Demény Péter rámutatott: Bodor Ádám írásművészetét egy nagyon sajátos hangfelütés, mondatfűzés határozza meg, és ez nemcsak a szépírói munkásságában, de például a vele készült interjúkban is markánsan érzékelhető. „Ez a hitelességnek egy fontos markere” – tette hozzá Demény.

Szó esett arról, hogy milyen fontos a szereplők neve Bodor számára, hogy saját nevét is „jó hangzásúnak” tartja, ezért is nevezte el Andrej Bodornak a Sinistra… főhősét, de az is kiderült, hogy az író nagyon is érzékeny az illatokra, ezért is bukkan fel annyi fojtó, émelyítő, vagy éppen ínycsiklandó szag és illat a történeteiben. Végül a fordítás nehézségeiről is szó esett, Bodor Ádámnak saját írásaiban a „szórend lejtése” alapvetően fontos, más nyelvekben viszont sokkal szigorúbb a szórend, mint a magyarban.

„Léteznek nyelvi hangulatok, tartományok, amelyeknek lehetetlen megtalálni a megfelelőjét egy másik nyelvben. Ha avatott, lelkes fordítóról van szó, akkor ezt a veszteséget valamiképpen kompenzálja, de ehhez nagyon azonosulnia kell a szerző gondolkodásmódjával” – fogalmazott Bodor Ádám. A kolozsvári könyvhét másik kiemelt meghívottja Lackfi János budapesti költő volt, vele a rendezvény tegnapi, utolsó napján találkozhattak az érdeklődők.