Másnaposok 2: a legénybúcsú visszavág – FILMKRITIKA

Azóta a film minden – természetesen jórészt férfi- – társaságban hivatkozási alappá vált, hiszen tulajdonképpen nem más, mint a képi megvalósulása a kocsmaasztaloknál gyakran mesélt, néha a kelleténél kissé jobban kiszínezett történeteknek, amelyek rendszerint azzal a mondattal kezdődnek, hogy „Egyszer sikerült úgy berúgnom, hogy...”. A (kassza)siker pedig – sajnos – ezúttal is folytatásért kiáltott, pedig Phillips tavalyi filmje, a Másnaposok egyik sztárja, Zach Galifianakis főszereplésével forgatott Terhes társaság már jelezte, hogy egy szuperdobás a legkevésbé sem jelenti azt, hogy valaki a továbbiakban is ahhoz hasonlóan egyenletes, jó teljesítményt képes nyújtani. A Másnaposok 2 pedig be is váltotta az aggodalmakat: nemhogy folytatná az első rész színvonalát, de még csak alulról súrolni sem képes azt.

A legnagyobb probléma az, hogy Phillips nem akart kockáztatni, és a bevált receptet olyannyira nem akarta megváltoztatni, hogy tulajdonképpen nem csinált semmi mást, mint leforgatta az első filmet ugyanazokkal a szereplőkkel és poénokkal – a Távol-Keleten. A Másnaposok 2 története ugyanúgy egy legénybúcsú – ezúttal a kissé félszeg fogorvos, Stu nősül, a helyszín azonban Las Vegasnál jóval egzotikusabb, az ara ugyanis thaiföldi, így a frigy is a délkelet-ázsiai országban köttetik meg. Az esküvő előtt a főhősök ugyanúgy összegyűlnek egy legénybúcsúra, de – a legutóbbi élményekből okulva – hiába próbálják lájtosabbra venni a partit, a történetnek folytatódnia kell, ezért aztán ismét csak arra ébrednek, hogy iszonyatos macskajaj kínozza őket, ráadásul az esküvő helyszínéül szolgáló festői sziget helyett Bangkokban térnek magukhoz. És hogy folytatódjék az első résszel fennálló hasonlóságok sora, most is eltűnik valaki: a menyasszony öccse. Innentől a történet hűségesen követi az első epizód menetét, a fordulatok, a poénok szinte percre pontosan ugyanabban az időben érkeznek, mint a 2009-es moziban, és a főszereplőik is ugyanazok. Itt is megjelenik egy titokzatos állat, a tigris és a csirke helyett ezúttal egy majom szegődik a társasághoz, és Stu is újra mámoros románcba keveredik – most egy sztriptíztáncosnő helyett egy transzvesztita prostituálttal.

Ahogy a történet előrehalad, a nézőben egyre többször merül fel a gondolat, hogy ezt a filmet úgy, ahogy van, teljesen fölösleges volt elkészíteni. Minden kiszámítható, az alkotók még véletlenül sem tértek el a már ismert sémától – márpedig az első rész éppen attól ütött, hogy újszerű, váratlan történésekkel tarkított sztorit mesélt el. Itt azonban az sem segít, hogy betekintést nyerhetünk a betegesen infantilis Alan elméjébe, mint ahogy az sem, hogy egy tetoválóművész szerepében felbukkan Liam Neeson is – ezt a filmet egyszerűen nem lehetett megmenteni. Megtekintése helyett javallottabb inkább egy baráti borozás – még akkor is, ha utána fennáll a másnaposság veszélye. n Balogh Levente

Másnaposok 2 (The Hangover Part II. Amerikai vígjáték, 100 perc, 2011). Rendezte: Todd Phillips. Producer: Daniel Goldberg, Todd Phillips. Szereplők: Ed Helms, Zach Galifianakis, Bradley Cooper, Justin Bartha, Juliette Lewis, Ken Jeong, Todd Phillips, Liam Neeson, Mike Tyson. Írta: Craig Mazin, John Lucas. Kép: Lawrence Sher. Zene: Christophe Beck. Értékelés az 1–10-es skálán: 5