Látogatórekord a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

A vasárnapi díjátadón az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent 100 magyar népmesét nevezték meg a legjobb oktatássegítő könyvnek, a legjobb hangzóanyag a Napkút Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum közösen kiadott, Lázár Ervin meséit tartalmazó könyv-CD-je lett – olvasható a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének közleményében.

Norvég írót díjaztak

A fesztiválon kiemelkedően sikeresnek bizonyult az idén Budapest-nagydíjjal elismert Jostein Gaarder norvég író pódiumbeszélgetése Szabó T. Annával. A világhírű prózaíró nyitónapi előadásán és dedikálásain több százan vettek részt. Hatalmas érdeklődés övezte továbbá a díszvendég ország, Szlovákia programkínálatát.

Különösen sikeres volt a 16. alkalommal megrendezett Európai Elsőkötetesek Fesztiválja, amelyen 18 ország szerzői mutatkoztak be. Telt ház előtt zajlott az Európai Írótalálkozó is, amelyen a díjak és a siker összefüggéseiről, valamint Európa növekvő megosztottságáról esett szó. A magyar kortárs irodalom legkeresettebb könyveinek Nádas Péter Az élet sója, Grecsó Krisztián Jelmezbál, Háy János Ország, város, fiú, lány és Németh Gábor A mormota nyara című kötetei bizonyultak.

A hagyományosan népszerű próza mellett váratlan sikernek bizonyult Oravecz Imre Távozó fa című verskötete, valamint a Verslavina című kiadvány. A külföldi szerzők közül a tavalyi Budapest-nagydíjjal kitüntetett Jonathan Franzen, a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, valamint Umberto Eco kötetei fogytak a legjobban. Az elmúlt években tapasztalt felfokozott érdeklődést is meghaladta a gyermekkönyvkiadók összefogásával megvalósult Gyermek(b)irodalom programkínálata.

Nádas-könyv az urbanizációról

Az élet sója urbanisztikai regény, az érdekelt, hogy miben áll a városiasodás és a polgári fejlődés folyamata – mondta el Nádas Péter új könyve bemutatóján vasárnap, a 23. könyvfesztivál zárónapján. Az élet sóját eredetileg részletekben a Litera.hu internetes portálon olvashatta a közönség. Erről szólva Nádas Péter a könyvbemutatón felidézte: nagy írói feladat volt két flekkben folytatásos regényt írni úgy, hogy közben ne maradjon ki semmi a lényegből. A kötet „főhőse” személyek helyett egy sókereskedelemből élő, közelebbről meg nem nevezett délnémet városka, amelynek polgárai a reformáció időszakában úgy döntöttek, maguk választják meg, kinek a prédikációját hajlandóak fizetni és hallgatni templomukban. „Hogy ez végül is jó dolog-e, nem vagyok benne biztos, de a protestánsok jónak tartják” – jegyezte meg a szerző.

Nádas Péter úgy vélte: a globalizáció beköszöntével a polgárság kora véget ért, Az élet sója helyszínéhez hasonló történeti városmagok – mint például Szentendre vagy Bern – pedig halálra vannak ítélve. Mint fogalmazott, Németországban maradt még néhány kisváros, például Goslar, amely viszonylag sértetlenül vészelte át a történelmet. Ezeken a helyeken „vissza lehet látni az időben”, mintha „egy urbanizációs tankönyvet tanulmányozna az ember”. A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelenő kötetet Forgách András illusztrálta, aki elmondta: nem csupán Nádas Péter leírásait vette rajzai alapjául, hanem egyes képeket interneten fellelhető videókból, filmekből választott, így került a borítóra egy olasz harangtemetőt ábrázoló rajz.

A beszélgetést moderáló Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója úgy vélte, az enciklopédikus jellegű leírásokat is tartalmazó kötetbe „túl nagy tudás szorult”, ezért nem lehet a szerző „huncutságának” érzékelése nélkül olvasni. Erre reagálva Nádas Péter elmondta: a gondolkodásnak van egy szabott rendje, de ez nem azonos az irodalom rendjével, mivel utóbbi lineáris helyett körkörös mozgást végez. „Huncutság ez olyan értelemben, hogy becsábítok valakit valamibe, de nem oda vezetem, ahová vágyik” – fogalmazott. Hozzáfűzte: szemben egy Agatha Christie-regénnyel, ahol végül mindig fény derül a gyilkosra, „nála fekszik a hulla, de nem biztos, hogy megkerül a tettes”.