Fotó: Flickr.com/Thomas Leplus
Köztudomású, hogy a világon végignyargaló koronavírus-járvány miatt színházaink is arra kényszerültek, hogy „korlátozott üzemmódra” kapcsoljanak.
2020. március 27., 20:082020. március 27., 20:08
2020. március 27., 20:142020. március 27., 20:14
Mozgásterünk szédületes gyorsasággal szűkült be, nyilvánosságunk pedig átköltözött a virtuális térbe. Közönségünk tehát nem marad előadások nélkül: megnyílnak a digitális archívumok, és olyan régen látott műalkotások elevenednek meg a képernyőkön, amelyekre ma is szívesen és elevenen emlékszik az, aki valaha látta őket.
Öröm az ürömben, hogy mindezért egy petákot sem kell fizetni, beköltözhetünk az előadásokba, mert a vesztegzár miatt időmilliomosok lettünk.
Az erdélyi teátrumok is megemlékeznek a március 27-i színházi világnapról: Facebook-oldalukon, honlapjukon vagy YouTube-csatornájukon archív felvételeket közvetítenek korábbi színházi produkciókról.
Egyelőre nem tudni, meddig marad ez így. Nekünk, színészeknek sem könnyű az újratervezés. A színház voltaképpen „szemtől szemben” műfaj, testközelség és mozgékonyság jellemzi, nekünk pedig most ugyanúgy kerülnünk kell a fizikai kontaktust, mint bárki másnak. Pótolni a színpadot nem nagyon lehet, kontextusban létezni viszont igen: követjük egymást a szociális hálón, és találkozgatunk a virtuális terekben.
Egyébként az otthoni teendők mellett szépirodalmat, publicisztikát, szakácskönyvet, egyszóval mindenfélét olvasgat az ember, és ez jó, mert edzésben tartja a szellemet. A magam részéről a tavaszi nagytakarítás mellett belefeküdtem egy kultúrtörténeti kötetbe, s mit ad Isten: a velencei karneváli maszkok csődültek velem szembe. Színháztörténeti szempontból ez legalább annyira érdekes, mint amennyire hétköznapi látvány mostanság az orvosi szájmaszk.
Bauta, vagyis a szájvonal nélküli „szellem”, amelyet eredetileg arisztokratáknak volt joguk viselni, az egyik legismertebb velencei álarccá demokratizálódott. A „néma szolgálólány” sötét maszkja, Moretta kényelmi okok miatt már alig tűnik fel a forgatagban: viselőjének a belsejébe varrt gombot kellett a fogai között tartani, különben lehullott az álarc. Volto, a „lárva” gazdagon díszített, fantáziadús műalkotás, ilyesmiket kínálnak méregdrágán a karneváli árusok...
A legbizarrabb karneváli maszk a Medico della peste, vagyis a „pestisdoktor” hosszú csőrű, szemüveges madármaszkja. A szemüveget nem kell magyarázni: sztereotip módon az okos embereket ma is szemüvegesnek ábrázoljuk. A madárcsőrt már annál inkább. Eredetileg a fertőzésektől való védelem céljából viseltek madármaszkot. Gyógynövényeket gyömöszöltek a csőrébe, a pestisdoktor ezeken át lélegzett. Mivel hosszú, fekete, viaszos vászonköpeny és fehér kesztyű, azaz teljes védőruházat is járt hozzá, többnyire hatékonynak bizonyult, szóval nincs új a nap alatt, mint ahogy a karantén is középkori találmány.
Kényelmetlen, de szükséges szabályok jelképe a szájmaszk, ám ha betartjuk a szigorú szabályokat, ez is csak egy rossz emlék lesz, mint a pestisdoktor madármaszkja. Bízzunk benne, hogy hamarosan újra találkozhatunk egymással a közösségi tereinkben, köztük a színházainkban is! Szemtől szemben, mert igazán úgy érdemes.
Laczkó Vass Róbert
A szerző a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Anger Ferenc rendezésében mutatja be Giuseppe Verdi Don Carlos című operáját a Kolozsvári Magyar Opera társulata csütörtökön este fél héttől.
Megtéríti az útiköltséget a Kolozsvári Magyar Opera azoknak a nézőknek, akik más településekről, szervezett csoportban érkeznek az előadásaira.
Nem a groteszk, egyperces írások szerzője, Örkény István „lép színpadra”, hanem az író, aki 1956 forradalmi napjaiban percről percre jegyzetel. A 70. évfordulón Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze adja elő a Noteszlapok, 1956 című írásból készült előadást.
Egy magyarországi hadtörténész, aki a kutatásáért félig Gyergyóremetére költözött, egy költő, aki tizenkét év alatt beváltotta a belé vetett bizalmat, egy 95 éves író-legenda és egy fiatal tehetség: ők kapták a Székelyföld kulturális folyóirat íjait.
Kató Csilla, a nagyszebeni Astra filmfesztivál művészeti igazgatója megható, egyben elgondolkodtató üzenetet közölt, miután szombat este összeesett a színpadon a fesztivál 33. kiadásának nyitógáláján tartott beszéde végén, a szebeni filharmóniában.
„Nemcsak azt szeretném hallani, hogyan szól egy hang, hanem hogy ki szól általa” – vallja Miklósa Erika. A Kossuth-díjas világhírű szoprán, a Kolozsvári Magyar Opera tiszteletbeli tagja erdélyi kötődéseiről is beszélt a Krónika megkeresésére.
Piaci árusok, cselédek és művészek sorsából rajzolódik ki a régi Bánság a temesvári tárlaton. A nemesség és a polgárság után a társadalom többsége kerül előtérbe: családi emlékek tárják fel a munka, a kultúra és a kivándorlás összefonódó történeteit.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata október 17-én, szombaton este 7 órától a nagyteremben mutatja be Szakonyi Károly Holt lelkek című komédiáját Ny. V. Gogol regénye nyomán, Szabó K. István rendezésében.
Fazakas Lehel A menekülés lehetőségei című, 17 perces kisjátékfilmje nyerte el az erdélyi Filmgalopp idei fődíját – közölték vasárnap a szervezők. A 26. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle díjait a kolozsvári Győzelem moziban adták át szombat este.
Száz éve indult útjára Kolozsváron a Korunk, napjaink egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóirata. Kovács Kiss Gyöngy történészt, a Korunk főszerkesztőjét a centenárium alkalmából kérdeztük.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!