Nos, a második részről elmondható, hogy abban Herendi jóval biztosabb kézzel rakta össze a forgatókönyvet, sikerült kiküszöbölni az első rész nívóját rontó elemeket, így igazi, nevettető vígjátékot hozott össze, amely a maga műfajában, a könnyű, szórakoztató filmek között felső középkategóriásnak számít.

A sztori ott folytatódik, ahol az első rész végén abbamaradt: a három testvér, a rendező Tamás, a playboy Ákos és a művészlélek András utóbbi lottónyereményéből megvalósítja Tamás nagy álmát, és elkészítik filmjét, A bűnös várost, amely azonban hatalmasat bukik.

A pénz elúszott, így ismét kilátástalan helyzetbe kerülnek, amikor egy New Yorkból érkezett képeslap mindent megváltoztat: kiderül, hogy Alex, a szélhámos, aki az első részben hatvanmillió forinttól szabadította meg őket, Amerikában van, ezért a nyomába erednek, hogy visszaszerezzék a pénzt.

Az akció azonban nem a várt végkifejlettel jár: pénz helyett egy, a Broadwayen hatalmasat bukott színdarab jogait kapják meg. Tamás elhatározza, hogy Budapesten viszi színre a darabot, hátha így sikerül pénzre szert tennie. Azonban a darab tényleg borzasztó, így eldöntik, hogy musicalként viszik színre. Ám közben kiderül, hogy ismét csak belesétáltak Alex csapdájába, akit a háttérből a kíméletlen gengszterfőnök, Bala irányít.

A Valami Amerika 2 a habkönnyű vígjátékok legjobb hagyományait eleveníti fel: ha már nem a szereplők identitáskeresését és belső vívódásait járja körül – hiszen ez nem is feladata – jól kitalált, nem harsány, de annál ütősebb poénokkal dolgoztatja meg a nézők rekeszizmait, miközben persze – lévén a megrendezendő darab musical – néhány fülbemászó betétdal és látványos táncjelenet sem maradhatott ki.

A poénok valóban ülnek, és bár gyakran köszönnek vissza az első részből megismert szituációk és szövegek, néhány közülük már az abszurd humort idézi. Ilyen az a jelenet is, amelyben Tamás bejárónőt keres, ezért aztán az ötvenes-hatvanas jelentkezők részvételével igazi castingot rendez, mintha csak valamelyik filmjéhez keresne főszereplőt.

A film képi világa most is magán viseli Herendi reklámfilmes múltjának lenyomatát, hiszen pörgős, klipszerű jelenetek váltják egymást. A színészek is hozzák a tőlük elvárt játékot, ám a legemlékezetesebb vélhetően az egyik mellékszerep marad: Faragó András Mónika, a zord, de mégis művészlelkű verőlegény szerepében telitalálat.

A film egyik legnagyobb erénye, hogy a végére nem fogyott ki teljesen az ötlettár, mint az első rész befejezésében, ahol a kínos helyzetben egy még kínosabb zárással, a lottó ötös megnyerésével kellett biztosítani a happy endet. Itt korrektül rövidre zárták a történetet, ugyanakkor persze nyitva hagyták a lehetőséget egy újabb folytatás számára is. Ami nem is baj – feltéve, ha képes lesz majd azt hozni, amit a Valami Amerika 2: ne akarjon sokat, de legyen képes másfél óra könnyed, üdítő szórakozást biztosítani.