Közelkép: egy kimondottan terhes társaság

A dicsőség aztán a jelek szerint kissé a fejébe szállt, legújabb vígjátéka, a Terhes társaság ugyanis nemhogy valamelyest elmarad a tavalyi sikertől, de a nyomába sem ér a Másnaposok kissé durva, de valóban poénos és fordulatos történetének.

Pedig ezúttal igazán nem mondhatni, hogy nem ment biztosra: főszereplőnek a néhány évnyi alkohol- és drogprobléma után visszatért Robert Downey Jr.-t nyerte meg, aki a Másnaposok egyik sztárjával, Zack Galifianakisszal ökörködi végig a filmet – ám az igencsak lapos történetből még a Sherlock Holmes és a Vasember 2 után most a komédiaműfajba is belekóstoló Downey játéka nyomán sem válik igazi kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató alkotássá.

Az alapsztori szerint a Downey által alakított jól menő, de meglehetősen mogorva építésznek haza kell utaznia, hogy közös gyereküknek néhány napon belül életet adó felesége mellett legyen Los Angelesben. A repülőn azonban összefut Ethannel, a meglehetősen furcsa külsejű és viselkedésű színészjelölttel, aki fenekestül felforgatja az életét: miután sikeresen eltávolíttatja a repülőgépről, és egy szál csomag, valamint pénz nélkül marad, ráveszi a kétségbeesett apajelöltet, hogy végigautózzon vele a fél államokon. Az út során pedig természetesen számos kaland és beteg poén sorjázik egymás után, amíg csak meg nem érkeznek az angyalok városába.

Phillips a Terhes társaságban a Cool túra és a Másnaposok kliséit dolgozza egybe, ám a road movie-ba oltott buddie movie és a Galifianakis játszotta Ethan deviáns, csetlő-botló figurája, a főszereplők karaktere közötti ordító ellentét sem eredményez többet egy ezerszer látott klisékre épülő tucatmozinál. A végkifejletet már a nyitójelenet után tudjuk, ami nem is akkora baj egy magát habkönnyű vígjátékként aposztrofáló film esetében, az viszont már annál inkább, hogy a köztes időt nem sikerült fordulatokkal, és főleg igazi poénokkal megtölteni.

Egy meglehetősen vontatott, közepes vagy annál gyengébb poénokból összefércelt filmet kapunk, amely fájdalmasan szájbarágós hepienddel keseríti tovább a néző életét. Ethan elhunyt atyja kávésdobozba zárt hamvainak kávé helyett történő véletlen elfogyasztása és a mexikói kaland az, ami még agyamentsége ellenére is kiemelkedik a többi, lepényhal vastagságú poén közül, de ezek a legkevésbé sem képesek arra, hogy – bármilyen ellentmondásosan hangozzék is – komolyan vehető vígjátékká tegyék a filmet. Robert Downey Jr. hozza, amit hoznia kell, de a gyenge történetet még ő sem tudja megmenteni, mint ahogy Galifianakis jellegzetes karaktere is csak pozőrködésre és ripacskodásra képes.

Ha minden igaz, Phillips már a Másnaposok folytatásán dolgozik – nos, a Terhes társaság meglehetősen rossz előjelnek tekinthető. Remélhetőleg a kultuszvígjáték folytatása nem a mostani film nívóját hozza majd, ellenkező esetben ugyanis inkább azt javallanánk, hogy a másnaposságot mindenki a saját bőrén próbálja ki – az ahhoz vezető tevékenységet pedig a film megtekintése helyett folytassa.