Kós Károlyra és lányára emlékeznek Marosvásárhelyen

Az erdélyiség, a transzszilvanizmus alapgondolatának körülírására elsőként Kós Károly (képünkön) tett kísérletet 1920-ban közreadott Kiáltó szó című híres röpiratában. Később, 1929-ben írja: „Ezer esztendő alatt Erdély földjén megtörténik az a gyönyörű csuda, hogy három nép és három kultúra éli életét úgy egymás mellett, hogy mindhárom megőrzi – mert megőrizheti – a maga külön való egyéniségét, de amellett közös és minden környező néptől idegen és rokon néptől és kultúrától elütő karaktert is veszen fel.”

Kuncz Aladár szintén a „nemzetek, vallások, világszemléletek, népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozásában” látja a transzszilvanizmus lényegét. Kós Károly a konstruktív erdélyiség emblematikus alakja, aki saját választásával többszörösen kiállt a szülőföldön való boldogulás, az erdélyi identitás nyílt vállalása mellett.

Az est folyamán megtekinthető a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Alma és fája – színházi metszéspontok című vándorkiállítása. Koós Zsófia, Kós Károly lánya, több mint három évtizedes kiemelkedő színművészi tevékenysége mellett az 1946-ban Kolozsváron induló Színművészeti Akadémia tanáraként ugyancsak az elkötelezett erdélyi szellemiségnek volt kiváló képviselője.

A polihisztor Kós Károly és a színésznő Koós Zsófia emlékét megidéző kiállítást Kötő József színháztörténész nyitja meg. A több területen is maradandót alkotó Kós Károly munkásságát Anthony Gall építész méltatja. Kós Károly Budai Nagy Antal című színművéből részleteket adnak elő a Színművészeti Egyetem hallgatói, Gáspárik Attila osztályvezető tanár rendezésében. A Kós Károly című portréfilm vetítése előtt Csibi László, a film készítője beszél az alkotás folyamatáról. A Nemzeti Kulturális Alap és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által támogatott rendezvényre a belépés díjtalan.