Kölcseyre emlékeztek Szatmár megyében

A Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az RMDSZ tasnádi szervezete, a sződemeteri református gyülekezet, a sződemeteri önkormányzat és a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület közös szervezésében megvalósuló esemény első napján délelőtt Szatmáron, délután pedig Nagykárolyban tanácskoztak aKölcsey életét és munkásságát ismerők, másnap pedig 24. alkalommal került sorkoszorúzással egybekötött megemlékezésre Sződemeteren, a költő szülőfalujában.

Az emlékezőket a sződemeteri templomkertben felállított Kölcsey-szobor elé várták, ahol ökumenikus áhítatot tartott Pakulár István református lelkész, Bodor Zoltán római katolikus plébános és Florin Holhoş görög katolikus parókus. A helyszínen köszöntőt mondott Gheorghe Marian, Sződemeter polgármestere, de az eseményen felszólalt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is.

„Csak annak a nemzetnek van joga a történelmi létre, amely meg tud újulni – ezzel a hegeli idézettel kezdte beszédét Kelemen Hunor. – 1823 meghatározó esztendő volt a magyar nemzet történelmében: akkor született a Himnusz, és ugyanebben az évben született meg Petőfi Sándor, akinek halálára ezelőtt néhány nappal emlékeztünk. 190 évvel ezelőtt Kölcsey tollából megszületik nemzeti imánk, amelyet aztán 1848-ban énekelnek először, hivatalos állami rendezvényen, Budapesten\" – idézte fel a jeles eseményt Kelemen Hunor, majd visszatért a beszédnyitó gondolatra.

„Mit jelent ma, a 21. században a történelmi lét, mit jelent a megújulás a Himnusz tükrében? Történelem-filozófiai megközelítésben a Himnuszban az a szemlélet fedezhető fel, hogy a közösség léte eleve elrendeltetett, de az is, hogy teremtő erővel képesek vagyunk sorsunkat irányítani. Kölcsey, ha tehetné, arra bíztatna, hogy higgyünk abban, hogy sorsunkat irányítani tudjuk, előre nézzünk, de lábunkat vessük meg a múlt szilárd talapzatán\" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Kifejtette, a Himnusz országhatárok fölötti, összetartó erőként működik a magyar nemzetben.

A sződemeteri református templomkertben tartott megemlékezésen álmosdi, szatmárcsekei, tasnádi, szilágypéri és szilágysomlyói szavalók léptek fel, valamint a tasnádi Maestoso kórus tagjai. Az irodalmi összeállítások és az üdvözlő beszédek után a jelenlevők elhelyezték Kölcsey szobránál a kegyelet koszorúit.