Kitűnő kamarathriller és elbaltázott sci-fi egyben

Nos a jó hír az, hogy a folytatás itt van, ám az új film, a Cloverfield Lane 10 lazábban nem is kapcsolódhatna az első részhez. A név ugyan közös, de szó sincs arról, hogy megtudnánk: pontosan mi is történt az első rész főszereplőivel, illetve hogy honnan is jöttek, és konkrétan mit akarnak az űrszörnyek.

Mindez minden bizonnyal annak tudható be, hogy a történetet egy olyan forgatókönyvvázlatból fejlesztették tovább, amely alapvetően nem inváziós sci-finek indult. A The Cellar (A pince) című történet egy olyan szituációt vázolt fel, amelyben egy fiatal nő autóbalesetet szenved, majd egy föld alatti bunkerben tér magához, és nem igazán tudja, hogy a férfi, aki odavitte, megmentője vagy fogva tartója-e inkább.

Annyi bizonyos, hogy az összeesküvés-elméletekben nagyon otthon van, közlése szerint ugyanis azért tartja a lányt akarata ellenére fogva az alagsorban, mert a fenti világ valamilyen kataklizma nyomán elpusztult. Ezt a Cloverfield Lane 10 is megtartja, azonban – ha már úgy döntöttek, ez lesz az új Cloverfield-film – „feldúsították” némi sci-fi elemmel is, ami azonban nem igazán válik a javára.

A sztori ugyanis önmagában is megállna – igazi kamaradráma, amelyben a három szereplő – a lány, a fogva tartó és egy másik férfi, aki önszántából van ott a menedékhelyen – egymás közötti viszonyrendszerének alakulását, belső vívódásait, lelki motivációit és személyiségfejlődését is nyomon követhetjük. A sztori föld alatt játszódó része egész jól kidolgozott, megfelelő mértékben adagolja a rejtélyt, a feszültséget és a váratlan fordulatokat, amelyek miatt a néző egy darabig tényleg bizonytalanságba kerül arra nézvést, hogy valóságos-e a katasztrófa, vagy csupán a bunkerépítő egykori haditengerész torz és perverz elméjének szüleménye.

A rejtélyekre csak fokozatosan derül fény, a klausztrofób szituáció már éppen kezdi beszippantani a nézőt, amikor egy fordulat nyomán a kamaradráma hirtelen műfajt vált, ez pedig akkora törést okoz a narrációban, amit a történet nem is igazán képes kiheverni. Mintha ezt az alkotók is tudnák – a kiskacsás zuhanyfüggönyből készített szkafander legalábbis akár kikacsintásként is értelmezhető, hogy a továbbiakat annyira nem kell komolyan venni.

Pedig amúgy a színészek nagyon jók, az inkább vígjátéki szerepekből ismerős John Goodman kiválóan hozza a zakkant elméjű világvégehívőt, és Mary Elizabeth Winstead is jó választás volt a csapdába került fiatal nő szerepére. Az utolsó tíz percben viszont – irónia ide, kikacsintás oda – nincs sok köszönet, pedig e sorok szerzője is nagy rajongója a sci-fi műfajnak. Legalábbis az igényesnek és az eredeti ötletekkel operálónak. A Cloverfield Lane 10 zárása azonban ettől nem is állhatna távolabb.

Cloverfield Lane 10 (10 Cloverfield Lane – amerikai thriller, 2016, 103 perc). Rendezte: Dan Trachtenberg. Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, John Goodman, John Gallagher Jr. Írta: Josh Campbell, Damien Chazelle, Matthews Stuecken. Kép: Jeff Cutter. Zene: Bear McCreary.

Értékelés az 1–10-es skálán: 7