Kilátástalan helyzetben vannak a végzős erdélyi színisek

Mint ismeretes, a kormány még tavaly befagyasztotta a közintézményi alkalmazásokat, hogy ezzel is közpénzeket spóroljon meg. Szilágyi-Palkó azonban nagy lehetőségeket lát a szárnyukat bontogató alternatív kisszínházakban, amelyek közül nem is egy immár nemzetközi hírnevet is szerzett magának. „Úgy érzem, a következő években még több kis független társulat fog létrejönni” – véli a szakember, aki ennek egyik első jeleként a Kolozsváron nemrég megalakult Váróterem Projektet említi. Ezt a színin tanuló négy mesteris hallgató hozta létre. „Meg kell tanulni, hogyan lehet egyénileg vagy néhány fős csoportokkal előadásokat színre vinni, ez külföldön már igen gyakori, bejáratott dolog, nálunk még nem elterjedt” – mondta az évfolyamvezető.

Szilágyi-Palkó Csaba, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kara színészképző szakának évfolyamvezetője arról is tájékoztat, hogy a három évet végzett diákok mesteri képzésre is jelentkezhetnek az egyetem keretében, évfolyamáról pedig a legtöbben ebben is gondolkodnak.

„Váróteremben”

A végzős hallgatók többsége még nem tudja, hol fog elhelyezkedni, de – mint a Krónika munkatársával való találkozáson elmondják – egyelőre biztató, hogy bár stabil munkahelyet nem tudnak biztosítani az erdélyi színházak, egy-egy szerepre szerződtetnek frissen végzetteket is. Legtöbben ezt is megpróbálják kihasználni a mesteri mellett. „Sok lehetőségünk nincs, úgy gondolom, hogy bármilyen meghívást kapunk is, azt el kell fogadni” – jelenti ki Gergely Katalin, a végzősök egyike. Szabó Tamás valószínűnek tartja, hogy a Váróterem Projekthez csatlakozik.

„Ez persze az elején nem jelent anyagi biztonságot, vagy egyáltalán megélhetést. Ha jól tudom, a Váróterem jelenlegi tagjait vagy támogatják a szülők, vagy dolgoznak valamit a közös munka mellett, hogy biztosítsák a megélhetésüket. Így nehéz, de csak így lehet elkezdeni. Az elején nem is nagyon nyerhetnek pályázatokat, hiszen nem ismertek, de elkezdtek valamit, már volt bemutatójuk az Ecsetgyárban, fesztiválokra mennek, Kisvárdán is szerepelnek. Ha elég jó dolgokat fognak csinálni, és ismertebbé válnak, akkor egy idő után elképzelhető, hogy életképessé válik a kezdeményezés” – mondta.

A végzősök közül is többen Kisvárdán vannak, egyikük például az újvidéki Tanyaszínház produkciójában szerepel. Van olyan is köztük, akit már elhívtak a sepsiszentgyörgyi M Studióhoz, amely szintén alternatív társulatként jött létre néhány éve. A végzősök közül korábban többen játszottak a Sapientia-egyetem fotó-, filmművészet és média szakán tanuló diákok vizsgafilmjeiben. Elmondták, korábban volt kezdeményezés annak érdekében, hogy a két képzés diákjai között szorosabb együttműködés alakuljon ki, de ez abbamaradt, holott ez a filmeseknek és a színiseknek is hasznos tapasztalat lehetne.
Szilágyi-Palkó Csaba szerint az eddig náluk végzett diákok legalább 90 százaléka dolgozik szakmában. „Évek óta riogatnak azzal, hogy a következő évfolyam már nem fog tudni elhelyezkedni, de a tavaly végzetteknél sem romlott a korábbi arány. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki jó, az érvényesül. Bármilyen rossz is a gazdasági helyzet, bízunk abban, hogy ez a továbbiakban sem változik meg” – mondta.

Mesteri után sem fényesebb a helyzet

Idén először végeznek olyan ifjú színészek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, akik – a bolognai rendszer bevezetésének következében – a korábbi négy helyett immár öt éven át tanulták a mesterséget, azaz az alapszintnek megfelelő három év után a mesteri képzést is elvégezték már.  A hét fiatalnak – négy lány és három fiú – azonban keserű szájízzel kell tudomásul vennie, hogy a tehetség, szépség, mesterségbeli tudás nem mindig elég az érvényesüléshez, a biztos jövedelem megszerzéséhez.

Évfolyamvezető tanáruk, Kovács Levente rendező szerint egyelőre igen bizonytalan a sorsuk. „Különleges évfolyam ez. Nemcsak tehetségesek, hanem igazán szép emberek végeznek. Összetartó, kreatív társaság volt. Pechükre most az országban egyetlen közintézmény, így a színházak sem alkalmazhatnak kezdőket” – részletezi Kovács. Hozzáteszi:  két hallgatót budapesti színházak hívtak meg egy-egy szerepre. Ugyan akad olyan is, aki iránt a sepsiszentgyörgyi vagy a nagyváradi színház érdeklődik, a létszámstop miatt egyelőre esélyük sincs biztos állásra.

A megoldást az évfolyamvezető-rendező is az olyan alapítványi vagy magántársulatokban látja, mint a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház vagy a nagyváradi Kiss Stúdió. Ezek az intézmények azonban pályázati pénzekből tartják fenn magukat, és bár időnként befogadnak ifjú színészeket, nem tudnak biztos, állandó keresetet nyújtani. Kovács elmondása szerint a korábbi években valamennyi végzősüket „felszippantották” a hazai vagy magyarországi társulatok, de az utóbbi időben ez már nemigen volt jellemező.

Egyelőre szabadúszók lesznek

A fiatalokkal, a másodéves mesterfokozatú színészosztály tagjaival  vizsgadarabjuk előadása után beszélgetünk. – Arthur Schnitzler Körtánc című darabját Kovács Levente rendezte. – A székelyudvarhelyi Koncz Andrea még ilyen körülmények között is optimista. „Én csak jóra számítok. Egyelőre, ami biztos, hogy Kovács Levente jövő márciusban rendez egy darabot Nagyváradon, és arra engem is meghívott. Többre, állandó szerződésre most nem számíthatunk. Kénytelenek leszünk castingokra járni” – mondja Andrea, hozzátéve, egyelőre valamennyien szabadúszó színészek lesznek. Ha véletlenül nem kap szerepeket, akkor gyerekekkel, személyiségfejlesztéssel szeretne foglalkozni, vagy rádiónál dolgozna, e téren már kipróbálta magát Udvarhelyen. 

A sepsiszentgyörgyi származású Gecse Ramónát Bocsárdi László rendező, még igazgatóként szülővárosába hívta, „csakhogy most minden összezavarodott, nem köthetnek velem szerződést.” A szintén szentgyörgyi Fekete Zsolt ha tehetné, a temesvári vagy a szatmári társulathoz szegődne el. „A határvárosok valamelyikét választanám, onnan talán több lehetőségem lenne arra, hogy időnként magyarországi társulatokban is szerepet kapjak” – véli Zsolt, aki különben dobol, zenekarban is játszik.

A székelyudvarhelyi származású  Kovács Annamária bevallotta: semmilyen konkrét ajánlata nincs. „Volt szó róla, hogy esetleg egy budapesti társulat meghív, de semmi konkrétumot nem tudok még” – mondja Annamária, aki szintén arra számít, hogy alternatív színházakban vagy a sajtóban megtalálja a helyét. Fekete Réka-Thália kérdésünkre, hogy mivel kecsegtetik, egyetlen szóval válaszol: „semmivel”. Mint mondja, egyelőre szeretne továbbtanulni, a tánc is nagyon érdekli. A szentegyházi Derzsi Dezső már egyetemista korában több főszerepben remekelt. „Szerepajánlatom már van, de ezekről még nem beszélhetek. Ugyanakkor szeretnék továbbtanulni. Más, külföldi színi iskolákat is szívesen megismernék, persze ahhoz nyelvtudás kell” – fogalmaz.