Kenéz Ferenc és Karácsonyi Zsolt műveit olvasták fel a kolozsvári színházban

Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? című „Kolozsvár oratóriumát”, majd Karácsonyi Zsolt Ússz, Faust, ússz! című nagylélegzetű költeményét hallgathatták meg az érdeklődők Salat Lehel és Skovrán Tünde, az intézmény két színésze tolmácsolásában, zenei kísérettel. Salat Lehel a felolvasás után elmondta: úgy véli, a két alkotó személyes életfelfogása miatt rokonítható. Kenézt a „legélőbb költőnek” nevezte, aki a valóságos életünket örökíti meg műveiben. Kenéz Ferenc elmondta: tavaly év végén fejezte be a „Kolozsvár-oratóriumot”, és azt szerette volna, ha először a kincses városban kerül bemutatásra, így elküldött Tompa Gábornak is egy példányt.

„Úgy gondoltam, hogy a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával be lehetne mutatni valamilyen formában ezt a munkát, a színház sajátos időmozgató mechanizmusának köszönhetően azonban előbb került a közönség elé” – mondta az író. „Úgy jöttem vissza Kolozsvárra, hogy valamit visszahoztam abból, amit annak idején elvittem – fogalmazott Kenéz Ferenc, aki 1989 óta Budapesten él. – Jelenleg egy verseskönyvem vár megjelenésre a csíkszeredai kiadónál, Gyermekrajzok címmel fog megjelenni. A most bemutatott szöveg is kiadóra vár.” Salat Lehel Karácsonyi Zsolt költeményét tiszta víznek nevezte, amelyet a szerző időnként felkorbácsol. A tiszta víz jelzővel a színművész a mű letisztultságára utalt, szerinte a költő „mindannyiunk Faustjáról írta ezt a poémát, aki néha ki akar úszni belőlünk”. Karácsonyi kifejtette: „a végére elfogyott a szavak közül a levegő”, az utolsó 15-20 sor nagyon lassan született meg, és csak annak köszönhetően tudta időben befejezni a Pallas-Akadémia kiadónál megjelenésre váró kéziratot, hogy „a pályázati malmok lassan őrölnek”.

Salat Lehel kérdésére egyébként Kenéz elmondta: nemcsak hogy nincs elhanyagolva manapság a költészet, de egyenesen túlértékelik a jelentőségét. „Budapesten nincs olyan nap, hogy valamelyik kávéházban, kocsmában vagy kisszínházban ne szerveznének irodalmi estet, felolvasást. Valószínűleg mesterségesen gerjesztett érdeklődésről van szó, de azt kell mondanom, hogy a költészet nem is ér ennyit, mint amennyire körülrajongják” – tette hozzá a költő.