John Wayne, Winnetou és az Alien csúcstalálkozója

Pedig maga az alapötlet igazi kincsesbánya, hiszen a mai harmincas férfiak gyermekkorának két meghatározó motívumát vonja össze – a kora nyolcvanas években a western még, a földönkívülieket felvonultató sci-fi filmek pedig már a mainstreambe tartoztak, a két zsáner találkozása ezért jókora érdeklődésre tarthat számot.

Így gondolta ezt Scott Mitchell Rosenberg is, akit állítólag a Cowboyok és indiánok (Cowboys & Indians) társasjáték címe ihletett a Cowboyok és űrlények (azaz Cowboys & Aliens) történetének kitalálására. A sztori először 2006-ban, képregény formájában látta meg a napvilágot, majd mostanra készült el a film, amelyben minden adott lehetett volna egy emlékezetes kultuszalkotáshoz – ehelyett valószínűleg egyike lesz majd a kihagyott ziccereknek.

A sztori nem túl bonyolult: az 1870-es évek elején egy hamisítatlan, poros vadnyugati kisvárosba amnéziás idegen érkezik, csuklóján titokzatos fém karpereccel. Hamarosan kiderül, hogy egy körözött bűnözőről van szó, így a seriff őrizetbe akarja venni, ám amikor átszállítanák a bíróságra, hirtelen furcsa repülő szerkezetek jelennek meg a városka fölött, lövöldözni kezdenek, a település jó néhány lakójának pedig nyoma vész. A főszereplők ezt követően szövetséget kötnek, hogy felkutassák a titokzatos démonokat, akikről természetesen kiderül, hogy földönkívüliek, akik le akarják igázni a Földet.

 film mindkét zsáner – a western és az inváziós-földönkívülis – jellegzetes sztereotípiáit felvonultatja, ami kezdetben még kimondottan jó poénnak tűnik. Nem maradhat ki az isten háta mögötti kisvárosba tévedő idegen, aki ugyan bűnöző, de mégis több emberség szorult bele, mint a települést hatalmában tartó dúsgazdag farmtulajdonosba. Vannak benne indiánok, postakocsik kirablására szakosodott bűnbanda és lovas üldözés – és persze a másik műfajból látványos űrhajók, valamint sugárfegyverrel támadó, ocsmány idegenek. Amolyan igazi exploitation-mixtúra – a gond csak az, hogy valahogy nem érezni belőle azt, hogy azért az alkotók idézőjelbe téve használnák fel a kétféle zsáner elemeit, amolyan paródiaként. Nem tűnik úgy, hogy a kétféle műfaj jellegzetes mozzanatainak felhasználásával amolyan kikacsintós, önironikus alkotást szerettek volna létrehozni, mint például Robert Rodriguez Machetéje, amely azonban mindamellett, hogy stílusparódia, egyben azért főhajtás is a feldolgozott zsánerek előtt.

Így aztán meglehetősen fantáziátlan és vérszegény történet kerekedett az ötletből, amelyen még az olyan sztárok sem segítenek, mint a legfrissebb James Bond, azaz Daniel Craig, az öreg farmert játszó Harrison Ford vagy a Doktor House-ból ismerős Olivia Wilde. Persze van egy-két olyan jelenet, amely amolyan must see – ilyen, amikor a Craig játszotta főhős a western műfajból megszokott szituációban lóhátról ugrik át egy másik járműre, csak ez esetben nem postakocsiról van szó, hanem űrhajóról; vagy az az epizód, amikor a lóháton támadó cowboyok és apacs indiánok lasszóval vadásznak az űrlényekre, amelyek amúgy bizonyos vonásaikat tekintve – rejtett testrésszel is rendelkeznek, csak dupla állkapocs helyett egy extra pár mellső végtaggal hasítanak – az Alien-filmek földönkívülijeire is hajaznak.
Azonban ezek nem elegendőek ahhoz, hogy a film olyan ütős legyen, amilyen egy kicsit több kikacsintással lehetett volna. John Wayne, Winnetou és A nyolcadik utas a halál csúcstalálkozója feledhető, közhelyes piknikbe fullad a lemenő nap sápadt fényében.

Cowboyok és űrlények (Cowboys & Aliens – amerikai sci-fi, 118 perc, 2011). Rendezte: John Favreau. Producer: Scott Mitchell Rosenberg, Roberto Orci, Aley Kurtzman. Szereplők: Daniel Craig, Harrison Ford, Olivia Wilde, Paul Dano, Walton Goggins, Clancy Brown, Sam Rockwell. Írta: Scott Mitchell Rosenberg, Hawk Ostby, Mark Fergus, Steve Oedekerk, Alex Kurtzman, Roberto Orci. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Értékelés az 1–10-es skálán: 7