
A magyar kultúra napján, csütörtökön nyílik meg a grafikai szemle – III. Székelyföldi Grafikai Biennále tárlata Sepsiszentgyörgyön. Az elmúlt év szeptemberében a székelyföldi megyék tanácsai, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ által meghirdetett, nemzetközi grafikai versenyre 336 képzőművész nevezett be a világ 32 országából közel 800 alkotással. Ezek közül a biennále zsűrije 236 alkotást választott ki, amelyek most kerülnek először kiállításra a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és Székely Nemzeti Múzeumban. Az Integrum című tárlat március 8-áig lesz látogatható, ünnepélyes megnyitóját csütörtökön 17 órától tartják az Erdélyi Művészeti Központban. A beérkezett pályamunkákról, a válogatás folyamatáról Vécsi Nagy Zoltán művészettörténészt, az Erdélyi Művészeti Központ vezetőjét, a zsűri elnökét kérdeztük.
2015. január 20., 19:322015. január 20., 19:32
– Rengeteg pályamű érkezett a kiírásra. Milyen arányban érkeztek hagyományos és kísérleti alkotások?
– Körülbelül fele-fele arányban érkeztek hagyományos és kísérleti jellegű munkák, a kiállítást is úgy rendeztük, hogy különváljon a kétféle anyag: a Székely Nemzeti Múzeumban állítjuk ki a hagyományos és az Erdélyi Művészeti Központban (EMÜK) a kísérleti anyagot, az EMÜK aulájában pedig a díjazott munkák kapnak helyet vegyesen. A két kategória néha zavarba hozhatja a szemlélőt, hiszen a hagyományosban is talál új technikával készült alkotásokat, és a kísérletiben is hagyományos megoldást.
Ez azzal magyarázható, hogy 32 országból gyűlt össze az anyag, és a különböző kultúrákban másképpen értelmezik a kísérleti jelleget, mint ahogy különböző korosztályok is más módon közelítik meg ezt a kérdést. Például egyes idősebb művészek úgy gondolták, megpróbálkoznak valami újjal, és a kísérleti kategóriába küldték be a munkájukat, de előfordul, hogy ezek még így is hagyományosabbak, mint az a fiatal alkotó, aki már eleve az új technikákba nőtt bele, és a hagyományos kategóriába jelentkezett, mert meglátása szerint a művében nincs semmi különös kísérletezés.
– Milyen technikák vannak túlsúlyban a beválogatott alkotások között?
– A hagyományos technikák, a rézkarc, a fametszet, a linómetszet többségükben jelen vannak, de ez is nagyon összetett, hiszen az is előfordul, hogy egy alkotó digitálisan dolgozott fel egy képet, majd azt vitte át fametszetre. Ma már egy fametszet is másként néz ki, mint a múlt században. Vannak digitális hangulatú munkák, aztán, ha közelebbről megszemléljük, kiderül, hogy valójában metszetről van szó. Sok változata van annak, hogy mi menynyire kísérleti vagy éppen hagyományos.
– Mennyire nehezítette meg a zsűri feladatát ez a sokszínűség?
– Éppen a sokféleség miatt jó, hogy heten döntünk. Kivetített kép alapján zsűriztünk, így nem minden jön át, de mindig vannak teljesen egyértelműen kiemelkedő alkotások: üzenetükben vagy igényes technikájukban. Ilyen esetekben lendülnek a karok. Persze voltak olyan esetek is, amikor a szavazatok aránya döntött. A végkövetkeztetésem az, hogy sokat javult a színvonal, kevés az olyan alkotás, amiről azt érzi az ember, hogy mégsem kellett volna bekerülnie a tárlat anyagába.
– Hogyan csapódik le az alkotásokban a megadott téma, az Integrum (eredeti állapot)?
– A biennále történetében először, nagyon körülíró, a művésznek szabadságot hagyó hívószót adtunk meg, ez az Integrum. Lehet, hogy ez sugallta, de érdekes módon nagyon erősen megjelenik a fenntartható környezettematika a munkákban. Annyi ilyen anyag érkezett be, hogy engem kiállításrendezőként is befolyásolt, hiszen a rendezés is olyan, mint egy esszé vagy kritika, addig rakosgatjuk, míg lesz egy struktúrája.
Az én olvasatomban a beküldött munkákból érződik, hogy a grafikusok aggódnak a természetért, a lokális és globális kultúra viszonya iránt érdeklődnek, vagy szociális érzékenységet mutatnak. A valamikor nagyon erős geometrikus gondolkodás visszahúzódott, az absztrakcióba hajló alkotások is jellemzően organikusak.
– Érezhetőek-e a kulturális különbségek a különböző országokból beküldött munkák között? Mely országok művészei voltak erősebbek?
– Az ázsiai országok berobbantak a saját kulturális hagyományaikra épített kortárs szemléletükkel, Indonéziából nagyon szép munkák érkeztek. Kelet-Európában Lengyelország rendelkezik nagyon erős grafikai hagyományokkal, most is van lengyel díjazottunk, de kiemelkedők a bolgárok is. Persze a magyar művészek is szépen szerepelnek Erdélyből, Magyarországról, és felvidéki magyar díjazottunk is van.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
szóljon hozzá!