Fogalom és kép III. – tanévnyitó konferencia a BBTE filozófia karán

A XXI. században a nyelvi fordulatot követő képi fordulat mibenlétének és következményeinek azonosítását megkísérlő rendezvény idén három párhuzamosan folyó szekcióra osztva zajlott (1. Technikai csatornák, kultúra, irodalom; 2 Logikai és kognitív perspektívák; 3. Kép, mozgókép.), alternatívákat biztosítva az érdeklődőknek, több perspektívából nyílt rálátás a témára. Néhányan, első éves hallgatók elhatároztuk, nem engedjük elillanni a gondolatokat, és beszámolunk a számunkra érdekes előadásokról. Nevezhetjük ezt akár az előadások szubjektív áttekintésének: közös munka - a párhuzamos szekciók párhuzamos értelmezése.

Lehmann Miklós (Budapest) a plenáris előadásokat Fogalom és kép találkozása a kibertérben címmel kezdte. Előadását egy McLuhan-tól átvett gondolattal indította, miszerint egy médium tartalma egy másik médium. Ez alapján, az internet kiváltságai közé tartozik, hogy minden korábbi médiumot tartalmaz, hogy alapja az írott szó és a kép, sajátos médium, mert az ember tudati megnyilvánulása. Különösen megragadott az előadásban az a gondolat, hogy az internet használati eszköz-jellege megszűnt, a kibertér teljes jelenlétet igényel. A fizikai térhez alkalmazkodott generációnak egy olyan kibertérben kell feltalálnia magát, amely egyszerre fogalmi- és érzékelhető tér is. Fogalmi tér, ugyanis infó-szféra, az internet a modern kulturális tér, társas, megosztott tér; érzékelhető pedig csak akkor lehet, ha az érzékelést képesek vagyunk a virtuális fele kiterjeszteni. Szintén McLuhan-re hivatkozva Lehmann arról beszélt, hogy hogyan válik a kibertér fő tartalmává az ember. Aszerint, hogy a kibertér szöveg és kép, a kibertér egyszerre személyes és nyilvános, az a nyilvános tér, amelyet a nyilvánosság alakít, fogalmak, eszmék nyilvános megosztásának tere. Az előadó arra a következtetésre jutott, hogy a kibertér a legrugalmasabb közeg, mert működik az állandó kétirányú kapcsolat: tartalma a közösségtől függ, ezek igényei határozzák meg annak tartalmát, az információ plasztikus.

A plénumelőadások folytatásaként Veress Károly (Kolozsvár) Megmutatkozás és megszólalás című előadásában, a kép és/vagy fogalom összefüggésében arról értekezett, hogy ha a kép a megmutatkozás, a nyelv pedig a megszólalás, akkor ez megkülönböztetést jelent-e, vagy egyáltalán szükséges-e ebben az esetben megkülönböztetésről beszélnünk. Előadása viszont nagyrészt a szó dialektikáját vitatta, és annak számomra legmélyebb meghatározása az volt, hogy minden szó olyan, mintha középről törne fe l- a szóban az is megszólal, amiről nem szól: a ki nem mondott; a szó a „nyelvi látás”- átfogó értelem-összefüggés.

Technikai csatornák, kultúra, irodalom

Ropolyi László (Budapest) a kávészünet után Az internet mint kép témájáról beszélve, mindkettőt sajátos posztmodern produktumnak tekintette és az összehasonlító elemzésükre vállalkozott. Első ízben Flusser képfilozófiáját igénybe véve, kiderült, hogy az internet egésze képként is leírható-és ezekkel a külső képekkel meghaladja belső képeink tökéletlenségét. Ebben az előadásban azt tartottam elgondolkodtatónak, hogy Ropolyi az internet és a képek természetében egyaránt megnyilvánuló posztmodern értékrendet, Szilágyi Ákos gondolatával élve, a modern kor végével azonosította.

Kovács Judit, doktorandusz (Kolozsvár) Nemzedékek képe című, irodalmi hangvételű tanulmányában azt vitatta, hogy a kép és az idő áthatják egymást a nemzedéki probléma megközelítésében, az időt csak képekben tudjuk megragadni, a képek pedig csak az idő összefüggésében értékes jelentéshordozók. Szerinte a poszt-modern generációkkal nem lehet csak a képeken keresztül kapcsolatba kerülni, mert azok mindent digitalizálnak és mechanizálnak, nem marad tere a személyesnek, így csökken a felelősség.

Lobocky János (Eger) előadása során Gadamer, a nyelv és az esztétikai tapasztalat kérdésével kapcsolatban, a szemlélet és a szemléletesség problémájával foglalkozott. Előadásának számomra talán legértékesebb gondolata az volt, hogy a művészetben a szemléletesség nem másodlagos, ugyanis a művészet a szemléletesség maga, világszemlélés-alakot ölt a világ-látás módja.

A program második felében Mester Béla (Budapest) nagyon aktuális témával foglalkozott: Hatalom a szavak, képek és gesztusok felett. Mit nevezhetünk politikai tettnek? Véleménye szerint a politikus szavai könnyen magyarázhatóak, a képek interpretációira is vannak eszközök, viszont zavart okoz a gesztusokkal élő beszélő értelmezése. Olyan példákat hallottunk előadása során, amelyek alapján az előadó arra a következtetésre jutott, hogy a kép és szó viszonyának a megértése a gesztusok elméletének a képelméletektől és nyelvelméletektől független kidolgozásában rejlik.

A Technikai csatornák, kultúra, irodalom szekció előadássorozatát a konferencia főszervezője, Egyed Péter (Kolozsvár) zárta. Témája a Kép-intencionálás, kép-narratívák volt. Előadásában áttekintette, hogy milyen sikereket tudhat magáénak a XIX. századi prózairodalom a „képvadászata” (Goethe). (Győrfi Kata)

Logikai és kognitív perspektívák

Ebben szekcióban az abduktív képalkotástól kezdve, a Bolyai-féle „tökéletes nyelven” keresztül egészen az agyműködés monitorizációjának kérdéséig, egy széleskörű problémasorral ismerkedhettünk meg. Szakács Péter (Segesvár) előadásában a végtelen megközelítéséről és geometriai szemléltetéséről hallhattunk Cusanus metafizikájában. Cusanus nagy hatású teológus, filozófus volt, aki kortársaihoz képest a végtelenség és a transzcendencia problémáinak értelmezésében rendkívül széles látókörrel rendelkezett. Filozófiájában szigorú platonista volt, minden területen az ellentétek kiegyenlítésének magasabb elvét kereste. Gondolkodása elsősorban abban tért el a hagyományos skolasztikus tanítástól, hogy Isten létét a világegyetem végtelen voltából vezette le. Ez a nézete nagy lépést jelentett, a végtelen bevonását illetően, a filozófiai gondolkodásba: Isten a maga valójában nem megismerhető, mert teljességében túl van a mi gondolkodásunk kategóriáin. Továbbá, mivel minden Istenben foglaltatik, az ellentétek is benne vannak, méghozzá úgy, hogy egységet képeznek- ez az ellentétek egybeesésének tana. Ez utóbbit Cusanus geometriai fogalmakkal szemléltette, azt állítván, hogy Isten egy végtelen egyenes, végtelen oldalakból álló háromszög és végtelen kerületű kör is. Szakács előadásában példák, geometriai fogalmak révén szemléletesebbé tette az egybeesések tanát.

Gál László (Kolozsvár) előadása az abduktív képalkotásról szólt. Az abduktív képalkotás- egy arhitekturális épülettervezés által volt szemléltetve - egy olyan vizuális mentális eszköz, ami fontos szerepet játszik a hagyományosan elismert klasszikus alaplogikában. Emellett az abdukció mint alternatív logikai rendszer, akárcsak mások, a hagyományos logikai rendszerekre épül.

Marácz László (Amsterdam) témája: Bolyai János és a „tökéletes nyelv” fogalma. Előadásában hivatkozik a világi kommunikáció-problémákra, melyek egyre nagyobb mértékben jelennek meg nem csak a civil, hanem a politikai, gazdasági szférában is. Bolyai a párhuzamosok problémáját tanulmányozva jött rá arra a tényre, hogy a természetes nyelveket képtelenség tudományos kommunikációra használni, már csak azért is, mert előfordulnak bennük kétértelműségek és metaforikus jelentések. Tehát ez a kétértelműség fogalma ösztönözte arra, hogy megpróbálkozzon egy tökéletes nyelv kidolgozásával, ami a tökéletes megértést szolgálta volna. Technikai problémaként kezelte ezt a kérdést: a magyar nyelvet megpróbálta gyökökre lebontani, olyanokra melyeknek csak egy jelentése van, hogy így azok egyértelműek és homogének lehessenek (izomorf állapot). A cél egy olyan matematikai nyelv létrehozása lett volna, mely univerzális és hasonló az informatikában használatos nyelvezethez. A magyar nyelvet találta erre alkalmasnak, viszont, az előadó szerint, többszörösen belebukott, és félbehagyta munkáját. A kudarc oka az volt, hogy nem tudott a szinonimák és homonimák problémájával megbirkózni.

Garai Zsolt (Pécs) előadását korábbi konferencia-előadásaira alapozta, tehát jelen előadásában a korábbi két előadást megelőző kutatás eredményét összevetve, egy olyan közös elemzési keretet kölcsönözött nekik, amely által azok koherensebbek lettek. Álláspontja szerint: ha azon hipotézis mellett foglalunk állást, hogy a képek dolgokhoz engednek minket hozzáférni, kötelesek vagyunk egy, a képtől eltérő információforrást feltételezni, az általuk biztosított tulajdonság azonosítása révén.

Péter Mónika (Kolozsvár) az agyműködés monitorizációjának a kérdését kutatta filozófiai szempontból, külön hangsúlyt fektetve a jelenkori agykutatási eljárások, azaz a mesterséges intelligencia és a komputáció kérdésére. A komputációs vizsgálatok jól hasznosíthatóak az orvostudományban, viszont képtelenek releváns választ adni a megismerés folyamatára, kérdések nélkül illusztrálni azt. Az előadó szerint nem elég az agyra úgy tekinteni, mint egy egyszerű információk áradatát feldolgozó „gépi” rendszerre, ugyanis, amikor egy érzékek által közvetített információt dolgozunk fel, arról egy tudatos és ugyanakkor szubjektív élményünk születik, ezzel az élménnyel viszont a gépek nem rendelkeznek.

Plesek Zoltán Ákos (Kolozsvár) előadásában a kortárs orvosi ethosz problémájával foglalkozott, valamint annak legitimitásával. A betegség és egészség - amelyet a modern orvostudomány kizárólag a biológiai-létezésre összpontosítva láttat – felvet egy, a modern orvosi hivatással kapcsolatos problémát: az orvos feladata-e a beteg biológiai életének minél tovább való fenntartása. Ebben az értelemben az orvos köteles mindent megtenni a beteg egészségéért, a betegnek pedig ugyanakkor kötelessége alávetni magát az orvosi kezelésnek. Az előadó szerint annak ellenére, hogy a biológiai, pszichológiai is szociológiai betegségmodellek kiszélesítették az orvoslás látómezejét, a test gyógyítását végző orvos feladata továbbra sem változik. Kányádi Irén (Kolozsvár) előadása a tudat, mint filozófiai problémából indult ki. A tudat és a kép viszonyán keresztül, a tapasztaló szubjektum és a képtapasztalás fenomenológiai leírását elemezte. Ezen belül főként a kép immanenciájának problémájára tért ki. (Csákány Csaba)

Kép, mozgókép

Képzőművészet és film találkozott a konferencia Kép, mozgókép szekciójában, ahol nem csak médiumok, hanem nézőpontok is megsokszorozódtak, elkülönültek, ütköztek egymással. A képzőművészeti képelmélet oldaláról hallhattuk Antik Sándort (Nagyvárad), aki az absztrakt művészeti képfogalom létrejöttének folyamatába vezetett be a hallgatókat, majd Jánó Mihály (Sepsiszentgyörgy) művészettörténész beszélt a középkori, szenteket ábrázoló falfestményeken megjelenő „graffitikról” (bekarcolt feliratokról) és az ezek mögött feltárható motivációkról.

Részegh Botond (Csíkszereda) képzőművész saját rajzain keresztül ismertette a képzelt világról, Mundus Imaginalisról megfogalmazott gondolatait.

A filmes vonalat Gregus Zoltán (Kolozsvár), Lázár Zsolt (Kolozsvár) és Láng Orsolya (Kolozsvár) képviselték, témáik sorra a Balázs Béla Stúdió képi és hangos kísérletei, a hatalom kérdése a Salò, avagy Szodoma 120 napja című filmben, és Fliegauf Benedek Tejút c. filmjének értelmezése voltak.

Az előadássorozatot Ungvári Zrínyi Imre (Kolozsvár) szintézise zárta, mely rámutatott kép és fogalom szoros kapcsolatára és az értelmezési perspektívák sokszínűségére.

Az előadások közül legszemélyesebbként emelkedett ki a Részegh Botondé. A Játék a megfeszített lélek tükrével (Mundus Imaginalis) című előadás során a kolozsvári grafikusművész bátran tárta elénk saját lelkének tükrét művein keresztül. A kép és fogalom kapcsolata egy sajátos motívumrendszerben valósult meg, melynek fejlődését követve a művész gyakran viharos lelkiállapotaiba is betekintést nyerhettünk. Különösen kifejezőnek találtam az előadás „mundus imaginalis” kifejezését, melyet a művész Henri Corbintől kölcsönzött. A fogalom jelentése képzelt világ, ezt tovább követve pedig hely nélküli hely. A művész célja tehát egy saját világ megalkotása volt, azonban az oda vezető út rögös – fiatalkori rajzkényszere, majd ennek levetkőzése tette lehetővé, hogy létrejöjjön ez a „teremtés.” Az előadó négy sajátos szimbólumát mutatta be a hallgatóságnak, megteremtve a kapcsolatot a fogalmi sík és a látvány között: az angyal-t, halál-t, a Minotaurus-t és a szexus-t. Számomra szinte megdöbbentően hatásos volt a címválasztás, hiszen az előadás során gyakran úgy éreztem, valóban egy tükröt tartanak elém, a tükör másik oldalán pedig feszültség, bizonytalanság vár, egy világ, amely ugyanolyan sötét, mint az itteni, és egyformán lehet tökéletesen valós vagy teljesen kitalált. Egy valódi Mundus Imaginalis tárult fel a megfeszített lélek tükrén keresztül.

A konferencia befejezéseként sor került az Egyed Péter és Gál László szerkesztésében megjelent Fogalom és kép II. című tanulmánykötet (Presa Universitară Clujeană, 2011), illetve a Varga Péter András és Zuh Deodáth által fordított Az új Husserl című kötet (L’Harmattan, 2011) bemutatójára. A bemutatón Egyed Péter hangsúlyozta, hogy a Fogalom és kép konferenciasorozat eredményeképpen nem csak önálló tanulmánykötetek jelentek meg, hanem sok jeles romániai és magyarországi kutató gyakorlatilag már munkacsoportként működik együtt. (Biró Noémi)