Értékleltár – fekete-fehérben

Szobrászok, festők műtermi képeit kereste elő, köztük elsődlegesen az idősebb nemzedék tagjainak képmását és olyanokét, akik sok-sok éve már csillagközi térségekből tekintenek ránk, vagy akiket sorsuk messze sodort a szülőföldtől” – írja a bevezetőben az életrajzokat is összeállító, a kritikai szövegeket válogató Murádin Jenő.
A művészek sommás életrajzi adatai után egy-egy értékelő gondolat – két-három mondatnyi összegzés, de épp így lesz ez a kötet telitalálat. Mert aki ismeri az illető alkotók életművét, ezekkel a mondatokkal még könnyebben behelyezi az összmagyar-erdélyi kultúra értéktárába, akik pedig esetleg túl fiatalok az ilyen irányú ismeretekhez, megtudják, hogy mit, mikor, hogyan is alkotott egyik vagy másik művész.

Végezetül visszatérnék Murádin Jenőhöz, aki külön értékeli a fotókat. Egy kép ugyanis nemcsak azért érték, akiről/amiről szól, hanem önmagában is. Így lesz teljes a Kriterion kiadványa. „Ha végignézzük ezt a 45 portrét, a fényképész mesterségbeli tudása, mívessége ragad meg bennünk. Az impresszionista képrögzítés, már amelyiken fölfedezhető lenne ilyesmi, egészen megtévesztő dolog. Műtermi környezetüket tekintve ezek a felvételek ugyan pillanatképek, de közben nagyon is megkomponáltak, s a bennük megelevenített személy még kevésbé véletlenszerűen lép elő a térből. Azt hiszem, maga a fotóművészet kezdődik a spontaneitás és tudatosság ilyen rejtett egyeztetésével” – írja Murádin. Vagyis nemcsak a Szervátiuszok, Abodi Nagy Béla, Cseh Gusztáv, Cs. Erdős Tibor, Györkös Mányi Albert vagy Mohy Sándor és Fülöp Antal Andor „miatt” érdemes felütni az albumot, hanem önmagában Szabó Tamás művészfotói miatt is.

Szabó Tamás: Portrék műteremben. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009