Közös pontok: Erdélybe érkezik a Kós és Bánffy életpályáját bemutató vándorkiállítás

„Most is gondolkodom azon, és egy kicsit lelkiismeret-furdalásom is van azért, hogy a tárlathoz nem csatoltam oda harmadiknak a tavaly 120 éve született Kemény János életpályáját. Kós Károllyal egyébként többen foglalkoznak, sokkal feldolgozottabb az életmű és az életpálya is. Ők maguk szoros barátságban, és közös elvi álláspontokon álltak a közöttük levő számos különbség ellenére” – mondta el a kurátor. Hozzátette, a kettős évforduló adta magát és az Építkezési és Közlekedési Minisztérium, pontosabban személyesen a miniszter részéről érdeklődés, fogadókészség mutatkozott a témára. Szebeni Zsuzsa azt is kifejtette, a kiállítás ugyan a budapesti Vigadóban nyílt, de az ottani bemutatkozás után Erdélyben, és lehetőség szerint – akár más Liszt Intézetek révén – külföldön is örömmel bemutatná.

„Ha végigkövetjük az életpályákat, megmutatkoznak közös pontok: Bánffy és Kós mindketten részt vettek IV. Károly koronázásának megszervezésében. Az isztambuli intézet (a magyarság és a törökség közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében létesítették 1916-ban – szerk. megj.) létrehozásában Bánffy Miklósnak nagy szerepe volt, első ösztöndíjasa Kós Károly, mindketten a turáni nyitás hívei. Az egyik legfontosabb közös pont Bánffy és Kós életében, hogy a trianoni tragédia után útjuk nem Magyarországra vezet, hanem a magyarországi biztos megélhetés helyett szülőföldjüket, Erdélyt választják” – fejtette ki Szebeni Zsuzsa.

Mint magyarázta, mindazokat a közéleti – olykor nagyon lehetetlen – feladatokat, ahol a képviselet nélkül maradt a kisebbség, próbálták mindketten megalapozni, és igyekeztek lehetőség szerint minden kulturális funkciót és feladatot ellátni állami támogatás nélkül. „Így létrejönnek azok az intézmények, amelyeknek mindketten alappillérei: az Erdélyi Szépmíves Céh, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Színpártoló Társaság. Létrehozzák a képzőművészek alapvető tevékenységének megalapozására a Barabás Miklós Céhet, ugyanakkor református gondnoki tevékenységükben külön figyelmet szentelnek arra, hogy az egyházkerületekben felmérjék a műemléki állapotokat és mindazokat a kegytárgyakat, amelyek felbecsülhetetlen egyház- és történelmi értéket képviselnek” – fejtette ki a színháztörténész.

Szebeni Zsuzsa hozzátette, Bánffy és Kós tevékenységéhez kapcsolódik a Debreczeni László-féle egyházi műemléki felméréssorozat, ugyanakkor a gazdaság és mezőgazdaság modern, haladó alapjaira is nagyon nagy hangsúlyt fektettek, ezen belül összekötötte őket a lovak iránti megkülönböztetett figyelem. Kérdésünkre Szebeni Zsuzsanna arra is kitért, hogy

„A kiállítás igazi szenzációi azok a tárgyak, amelyek kurátortársam, Kós Katalin szakmai szempontjai és a közös munka révén igazi történelmi és időutazós hangulatot adtak a kiállításnak. Hálás vagyok, hogy ezek a tárgyak mintegy »tárgyiasíthatták» Bánffy és Kós személyiségét. Különösen érdekesnek tartom azokat a közvetlen hangú leveleket, amelyek helyet kaphattak a tárlaton” – sorolta a kurátor. Mint mondta, ha ki lehetne emelni a kiállított tárgyak közül valamit, mindenképpen azt a három képeslapot szeretné megemlíteni, amelyeken Bánffy Miklós „kedves barátomnak” szólítja Kós Károlyt.

„De nagy öröm volt végre egy olyan Erdélyi Szépmíves Céhes fotót találni a Budapesti Könyvvásárról, 1938-ból, amikor a helikoni nagyasszonyok koszorúja art deco-szerű kosztümben, divatosan ott virít a hamisítatlan erdélyi világot bemutató sátrak előtt” – mondta a kurátor. Kós Károlyról érdekes adalék, hogy 1937-ben egy budapesti riporter univerzális zseninek nevezte Kós Károlyt, aki így válaszolt:

Amint a tárlat bemutatásában szerepel, Kós Károly és Bánffy Miklós máshonnan indultak, de ugyanarra néztek, ugyanarra tartottak. Mindhalálig tartó barátságukat Kós így jellemezte: „Én a demokrata és ő, az arisztokrata”. Mindketten, mindvégig: „a szegény édesanyához, kicsiny Erdély Nagy bajában” is hűségesek maradtak. Szebeni Zsuzsa azt is hangsúlyozta, a budapesti megnyitón a kiállítást a magyar építészet napján a magyar építészet színe-java, Novák Katalin köztársasági elnök és Lázár János miniszter is megtisztelte jelenlétével. Azt is kiemelte, külön köszönettel tartoznak a Marosvécsi Kemény János Alapítványnak, a Magyar Művészeti Akadémiának, a kiállítás katalógusát gyártó Tinta kiadónak, a gyártó Artes és Kobak KFT nek, a grafikus Szebeni Szabó Róbertnek, hogy hihetetlenül igényes kivitelben valósulhatott meg a kiállítás.