Emlékezés a háromszéki népművelő-pedagógusra, Nagy Bélára

Nagy Béla falusi tanítóként, tanárként szerzett tekintélyt magának kedves falujában, de a hírnevet a népművészettel  szembeni alázata, elkötelezettsége hozta el neki.

A mostani ünnepség, amelyet a helybeli Kálnoky Ludmilla Alapítvány vezetői, Zsigmond Ildikó és Zsigmond Sándor kezdeményeztek, lehetőséget nyújtott arra, hogy számba vegyék a valamikori  pedagógus népművészi munkájának gazdagságát. A rendezvényt ugyanakkor figyelemkeltőnek szánták, hogy menteni kellene és közkinccsé tenni mindazt, ami a neves fafaragó, bútorfestő, motívumteremtő  Nagy Béla  alkotásaiból  ilyen célra elérhető és egy esetleges emlékházban bemutatható.

Ezért is került szóba a hajdani családi ház megszerzésének ötlete, amely nem csupán a család támogatását nyerhetné el, de minden bizonnyal a község vezetőinek és lakóinak is szívügye lehetne. A kerek évforduló a néhai tanító úr talán legimpozánsabb művének megszületéséhez kötődik: 40 évvel ezelőtt festette meg azt a pár tucatnyi kazettát, padelőkét, amelyek a református templomot igazi ékszeres dobozzá varázsolják, az oda belépőt lenyűgözi  a színes virágözön, megnyugvást, örömet, biztonságot árasztanak a csodálatos minták. És ugyanilyen kazettákkal szépítették az aldobolyi templomot is.

Az alkalomra kis kiadványra is futotta az erőből, ebben régi tanítványok vallanak a pedagógus házaspár  valamikori munkásságáról, négy évtizedet is meghaladó népművelői tevékenységéről. Ugyanis Nagy Béla és felesége oktatói-nevelői munkája jóval túlnőtte az osztályterem és az iskola falait, tulajdonképpen egy egész falut oktattak és okítottak. Ebben NagyBélának ugyanis felesége, született Márk Magdolna is méltó társa volt, szőtteseivel, hímzéseivel sok kőröspataki asszonyt elkápráztatott.

Az udvarhelyszéki házaspárból vérbeli háromszéki lett, de úgy, hogy mindazt, amit ott szülőföldjükön megtanultak, összeházasították a háromszéki kincsekkel. Hagyatékuk felügyelete avatott kezekbe került, hiszen Nagy Béla megtanította fiatal tanítványát, Demeter Marikát a bútorfestés titkaira, s most ő lehetne, aki ezt másoknak is átadhatná.

Az unoka, a kiváló néprajzkutató, szociográfus Sepsiszéki Nagy Balázs rendkívüli érzékkel kutatta fel az elkallódásra  ítélt tárgyakat is, s a népes közönség előtt tartott lenyűgöző előadásával méltó helyre állította nagyszülei életét és példaértékű alkotói munkáját.
Élményszámba ment egyébként, hogy a megejtően szép istentiszteleten az egyik lelkész dédunoka  tartott felemelő emlékbeszédet, az ükunokák pedig szavaltak, zenéltek.

Péter Sándor