Elégedett a szatmári magyar társulat teljesítményével Keresztes Attila

„Szakmailag és emberileg is kitűnő munkatársakra találtam a szatmári társulat tagjaiban. Mind a színészek, mind a kiszolgáló személyzet kiemelkedő odaadással készül minden egyes előadásra. Sajnos a dolog szépségéből elvesz az a tény, hogy ezeknek az embereknek megalázóan kevés pénzért kell minden este maximálisan teljesíteniük” – fogalmazott a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti vezetője, aki immár a második évadját tölti a társulat élén. „Csak a szakmai alázat az, amely összetartja ezt a társulatot. Nem csodálkoznék, ha valamelyik művészem egyik napról a másikra beadná a felmondását és elmenne egy másik színházhoz, hiszen itthon és külföldön is talál olyan teátrumot, amely többszörösét adja az itteni fizetésének” – részletezte a rendező, aki szerint színészei a létminimum küszöbén élnek. A szakma is elismeri a szatmári társulat eredményeit, az utóbbi egy év során pedig sokkal több írás jelent meg a szatmáriak munkájáról, mint korábban 10 év alatt összesen.

A tavalyi évad előadásainak hatására, az új színházi szemlélet következményeként az utóbbi évekhez képest több mint 17 százalékkal nőtt a magyar társulat nézőszáma, új bérletet is sikerült beindítaniuk. 2010-ben 11 bemutatót láthatott a közönség, a Harag György Társulat 175 alkalommal lépett színpadra. 23 előadást más településen játszottak, 7-szer pedig külföldi meghívásnak tettek eleget. Számos díjjal és szakmai elismeréssel gazdagodott a szatmári társulat az elmúlt évben. Az ősszel indult évadban a Kolozsvári Állami Magyar Színháztól a szatmárnémetihez szerződött át Galló Ernő, aki korábban vendégművészként már játszott a városban. „Ernő tanítványom volt a kolozsvári színművészetin, és azután is sokszor dolgoztunk együtt, sikerült kialakítanunk egy közös színházi nyelvet. Azért jött Szatmárra, hogy részt vegyen valami újban. Részéről ez nagy lemondással járt, hiszen egy már számos alkalommal bizonyított, európai rangú színházban játszott szerepeiről kellett lemondania, mégis vállalta a kihívást” – tette hozzá Keresztes.

Az elmúlt év komoly szakmai fejlődést hozott a csapat szempontjából is. „Ez talán a legjobban a legutóbbi bemutató, a Chicago kapcsán érzékelhető, hiszen ebben szinte az egész társulat szerepel. Munkájukkal maximálisan meg vagyok elégedve, hiszen a művészek és a műszakiak egyaránt rendkívüli erőfeszítéseket tettek” – meséli a rendező. Színházi szempontból fontos, hogy idén bérletcserében a szatmáriak Sepsiszentgyörgyön, az ottaniak pedig a partiumi megyeközpontban játszanak, és hasonló együttműködés kialakítása a kolozsvári színházzal is folyamatban van.

A jövő évi terveiről Keresztes csak annyit árult el a Krónikának, hogy az évad megtervezésében sajnos kénytelenek a költségvetéshez igazodni, leszögezte azonban, hogy a pénzhiány nem mehet az alkotómunka rovására. „Az a kompromisszum, hogy sok, de középszerű produktumot hozzunk létre, csak árthat a színháznak. A pénztelenség nem lehet kifogás vagy mentség a szakmailag rossz produkciókért. Inkább játszunk kevesebbet, de a nézők elé csak a maximális tudásunk szerint elkészített előadásokkal állunk” – szögezte le a színigazgató.