Egy konok székely fiú – Sebestyén Aba Dózsa György szerepében

– Nem először nyúl monodrámához. Miért ez a rajongás az egyszemélyes műfaj iránt?

– Egyrészt a Yorick Stúdiónak van egy projektje, amit a Bolyai Farkas Gimnáziummal kezdtünk el, ennek keretében történelmi személyiségeket mutatunk be a Yorick színpadán. Bolyai volt az első, azért is, mert Vásárhelyhez kötődik. Ahogyan Bolyai, Dózsa megformálása is régi tervem volt. Székely János szövegével legelőször a sepsiszentgyörgyi Nemes Levente tolmácsolásában találkoztam, amiből még lemez is készült, én pedig nagyon izgalmasnak találtam.

Apropónak nagyon jó az évforduló: 1514. július 15-én verték le a parasztfelkelést, július 20-án végezték ki Dózsát. Az előadásban ugyanakkor a „vezérséget” is megpróbálom körüljárni. Székely Jánosnak zseniális a szövege, egyszerűen hihetetlen, milyen tömören, tisztán fogalmaz a drámáiban. Műfajilag ez egy poéma, de monodrámaként is előadható. A Székely-művel ugyanakkor arra is rá lehet kérdezni, hogy mit jelent ma vezéregyéniségnek lenni? Milyen kockázatokkal és milyen áldozatokkal jár a vezérség? Mitől lesz és meddig lehet valaki vezér?

– Mennyit tudunk meg Dózsa előéletéről, szándékairól?

– Az a zseniális benne, hogy nagyon szépen tömörít a szöveg. Dózsa belső monológját halljuk. Dózsa a nándorfehérvári őrségben szerez lovagi címet, amiért párbajban legyőzi a hírhedt törököt, Alit. A szövegből kiderül, hogy Dózsa is fél, de mégis vállalja az összecsapást. A győzelem után Bakócz Tamás esztergomi érsek a keresztes hadsereg vezérévé nevezi ki. Így lesz belőle vezér, egyszer csak ott van több ezer paraszt élén, de a keresztes háború helyett kitör a felkelés. Egészen a kivégzésig követjük az eseményeket.

Megértjük Dózsa konfliktusát az érsekkel, a királlyal, vagyis azokkal, akik kinevezték vezérré. Elkezdődik a vérengzés, és ekkor ismerjük meg az ő dilemmáit, hiszen ő igazából nem gyilkolni akart, hanem szabadságot akart kivívni a parasztságnak, a többségnek, meg akarta reformálni a társadalmat – 500 évvel ezelőtt ez nagy dolognak számított. Túllőnek a célon, az egész egy nagy mészárlásba torkoll, Dózsának lelkiismeret furdalása van, de ott a dilemma, hogy ezt mégis végig kell csinálni.

– Milyen érzés Dózsa György szerepébe bújni? Ki segített a megformálásában?

– „Ki voltam én Dózsa György? Konok székely fiú? Egy ezredszer is kifosztott és becsapott katonanépség duzzogó fia” – vallotta magáról Dózsa. Én is egy székely kölyök vagyok: konok. Valami hasonló forrong bennem is, hiszen én is háromszéki vagyok, mint Dózsa, aki Dálnokon született. Megpróbálom abszolút személyesen átélni, hogy mit is érezhetett, min mehetett keresztül. Ahogy a Bolyai-szövegnek ennek is Török Viola volt a dramaturgja, de rendezőként is sok mindenben segített. A koreográfus Győrfi Csaba volt.

– Rendhagyó módon a Református Kollégiumban lesz az előadás premierje. A diákok a fő célközönség is?

– Többféle oka van ennek. A szerző, Székely János is a református kollégiumban járt 1940-ben, a másik praktikus ok pedig, hogy a vár még mindig nem készült el, így nincs még kész a Yorick eredeti helyszíne. Előadás után lesz egy kis beszélgetés a diákokkal, hiszen ez egy rendhagyó irodalom, történelem óra és színház egyben. Hosszú távon egyébként is azt szerettem volna elérni, hogy a színház mozduljon ki a saját kis behatárolt közegéből, így kapóra jött az iskola. A bemutató után a mikházi Csűrszínházban is bemutatjuk, meglátjuk, hogy a Forgatag műsorába hogy fér bele, de ősztől rendszeresen szeretném játszani színházakban.

– Vizuálisan hogyan fog kinézni a produkció?

– Nem nagyon szeretnék korabeli jelmezt, hiszen maga szöveg eleve hozza az akkori hangulatot. A díszlet is csak jelzésértékű lesz.