Égtájak fesztivál Budapesten

Nem „csak” néptánc

„Csak néptánc lesz?” – kérdezte tőlem a Vígszínház ruhatáránál egy hölgy a műsor előtt, amikor ránézett a szórólap alcímére: Művészetek határok nélkül. Az Égtájak Iroda vezetője és egyben a rendezvény programigazgatója, Goldschmied József szerint ez a leggyakoribb reakció. 15 éve dolgozik azon, hogy rendezvényeivel megismertesse a „határon túli”, vagyis Magyarországról leszakadt területek magyar kultúráját az anyaországi közönséggel, és nem utolsósorban egymással.

„Az a tapasztalatom, hogy ha valaki azt hallja, hogy határon túli kultúra, akkor mindjárt a folkra asszociál. Nekünk pedig azt kell itt bemutatni, hogy a folk ugyan az alapja mindennek, de a külhoni kultúrában minden műfaj megtalálható nagyon magas szinten, a dzsessztől kezdve a színházig és a komolyzenéig” – mondta a Krónikának Goldschmied. A Kolcsár József által rendezett produkció sokkal több lett, mint „csak” néptánc. A néző már belépéskor résztvevővé válik. Az ajtóban piros-fehér sorompó: ez választ el minket, hat régióban élő „határon túliakat” az anyaországtól és egymástól – sokakat fizikailag is, még többeket lelkileg.

„Ezeket a lelkekben lévő sorompókat igazán nagy munka eltávolítani” – összegzi Goldschmied József sokévi munkája, utazgatása, ismerkedése tapasztalatát. A rendezők és Sándor Csaba koreográfus zseniális megoldással érzékeltette ezt: az előcsarnokba tóduló tömegbe magányosan táncoló, énekelő, szavaló, monologizáló művészek vegyültek. Hogy ez jól kiagyalt rendezői koncepció volt, arra csak a legvégén derült fény.

„Amikor megtudtam, hogy az összes leszakadt országrészből érkeznek táncosok, művészek, az első, ami eszembe jutott, a zűrvazar volt. Azok a régiók, amelyeket annak idején egy másik országhoz csatoltak, teljesen másfajta kultúrával találkoztak, ami azzal jár, hogy egy idő után már nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Abból az érzésből indultam ki, hogy abban a hazában, ahol élünk, idegenek vagyunk, és itt Magyarországon is idegenek vagyunk” – mondta el a Krónikának Kolcsár József rendező.

Rend a káosz után

Ahogy a nézők lassan megtalálják helyüket és elkezdődik az előadás, úgy alakul ki a zűrzavarból a rend, az idegenségből az egymásra találás. A produkció a népi motívumokat és modern irodalmat, művészetet, sőt: digitális médiát egységes, szemet-fület gyönyörködtető élménnyé rakja össze, és az ember csak bámul, hogy ezek mennyire összeillenek. Ki hitte volna, hogy tájszólással is el lehet mondani Lázár Ervin A hétfejű tündér című meséjét, úgy, hogy a nézőtéren ülő gyerekek kiabálják be a végét.

Ki hitte volna, hogy filmetűd vetíthető ki az ördöngösfüzesi táncokat húzó zenekar játéka és Kicsid Gizella színésznő szavalata közben, a giccs árnyéka nélkül. Ki hitte volna, hogy Nemes Levente színművész játékosan ugrálva jön ki a színpadra a szoborrá merevedett néptáncosok között, elmondja Bajor Andor Sláger paródiáját, és ezt fergeteges tapssal üdvözli a közönség. 

Kányádi Sándor Csendes pohárköszöntője után a produkció igen, az est azonban közel sem ért véget: a Kárpát-medence táncait az előcsarnokban tanító vagy házias magyar ételeit kínálgató fiatalok valóban a „rend a káosz után” érzést keltették. És az otthonosságét is, amikor láttam, hogy közéleti személyiségek milyen jóízűen falatozzák a tepertőt házi kenyérrel. „A kínálgatás a magyar kultúra része. Az ételek kiválóan érzékeltetik a sokszínűséget és azt a magyar sajátosságot, hogy bár követtünk el hibákat a történelem során, mégis barátkozunk, kínálgatunk” – vallja Kolcsár József.

A gála egyébként egész rendezvénysorozatot nyitott meg: A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek e hónap 26-án, pénteken rajtol a Kolozsvári Állami Magyar Színház III. Richárd című előadásával. A kolozsváriak további három – Visszaszületés, Túl a Maszat-hegyen, Suttogások és sikolyok –, a Szabadkai Népszínház magyar társulata egy, a sepsiszentgyörgyi M Studio két, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház pedig egy előadással lesz jelen a rendezvényen, de a budapesti közönség a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a bukaresti Dramacum közös, a fekete márciust felidéző, háromnyelvű 2o/2o című produkcióját is megtekintheti. A Színházi hungarikumok fóruma május végéig tart. A rendezvény részletes programja a www.egtajak.com honlapon olvasható.

Szerző: Tofán Koós Imola, Budapest