Burleszkbe oltott szuperhősfilm

Ha viszont ennek nyomán kedvet kapunk arra, hogy magát a filmet is megnézzük, akkor meglehetősen vegyes érzelmekkel távozhatunk a vetítőteremből. A Zöld darázs alkotói ugyanis a jelek szerint nemigen tudták eldönteni, hogy igazi szuperhősfilmet akarnak forgatni vagy vígjátékot – ezért aztán amolyan se hús, se hal alkotás lett a végeredmény.

A Zöld darázs karaktere még a hőskorban, a 30-as években látott napvilágot, ám először nem képregény, hanem rádiójáték formájában. A sikeren felbuzdulva aztán a 40-es években elindult a képregénysorozat is, amely ugyan nem aratott osztatlan sikert, de elegendő volt ahhoz, hogy a 60-as években televíziós sorozat formájában éledjen újjá a főszereplő. Jellemző azonban, hogy ez leginkább arról maradt emlékezetes, hogy Kato szerepét Bruce Lee játszotta.

A legújabb feldolgozás sem nélkülözi a nagy neveket – nem a főhős páros tagjait alakító Seth Rogenre vagy Jay Choura gondolok, hanem a főgonosz Chudnofskyt játszó Christoph Waltzra, aki a Becstelen brigantyk SS-tisztjének megformálásáért kapott Oscart követően úgy döntött, levezetésként a könnyedebb műfajban is megmártózik – de nem biztos, hogy ez jó döntés volt.

A legújabb Zöld darázs amolyan eredettörténet, azt tudhatjuk meg belőle, hogyan válik Britt Reidből (Seth Rogen), a felelőtlen playboyból apja halála, és az addig az apa által irányított befolyásos napilap megöröklése után éjszakai igazságosztóvá.

A történet – a dúsgazdag ifjú álarcot ölt, hogy így küzdjön a gonosz ellen – a Batmanből és a Vasemberből is ismerős lehet (bár kora miatt egyik szereplő kapcsán sem emlegethetünk plágiumot, mivel mindkettőnél „idősebb”), ugyanakkor jóval komolytalanabb ezeknél. A forgatókönyvírók ugyanis Michel Gondry rendezővel egyetemben valamiért úgy gondolták, hogy a filmet azzal lehet a legjobban feldobni, ha telezsúfolják poénokkal. Ez aztán oda vezet, hogy a csetlő-botló, álarcos igazságosztónak a legkevésbé sem alkalmas főhős története néha már a klasszikus Harold Lloyd- vagy Stan és Pan-burleszkeket idézi – azonban gyakran teljesen indokolatlanul, és meglehetősen fárasztó módon. Túlzás lenne ugyan azt mondani, hogy nincsenek jó poénok, csakhogy ezek nyomán a néző egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy Airplane vagy Csupasz pisztoly jellegű műfajparódiával van dolga, vagy az alkotók komolyan gondolták, hogy egy szuperhőstörténetet azzal lehet a legjobban felturbózni, ha amolyan stand-up comedy jellegűvé faragják. Az első esetben a végeredmény egész jónak lenne minősíthető, de gyaníthatóan a második verzióval állunk szemben, márpedig ebben az esetben a lépten-nyomon erőltetett gegek teljesen szétforgácsolják az amúgy sem túl cizellált történetet.

A látványvilág viszont mindent hoz, amit az ember egy 3D-s akciófilmtől elvárhat, az autós üldözésektől a hatalmas robbanásokon át a tűzpárbajokig, Kato közelharcjeleneteinek előképét pedig valahol a Mátrixban kell keresnünk. Összegzésként elmondható, hogy a Zöld darázst nem érdemes komolyan venni – egyszer használatos popcornmozinak elmegy, de ha komoly szuperhősfilmre vágyunk, akkor várjuk csak szorgalmasan Christopher Nolan legújabb Batman-filmjét.

Zöld darázs (The Green Hornet). Amerikai akciófilm, 119 perc, 2011. Rendezte: Michel Gondry. Producer: Neal H. Moritz. Szereplők: Seth Rogen, Jay Chou, Christoph Waltz, Cameron Diaz, Edward James Olmos, James Furlong. Írta: Evan Goldberg, Seth Rogen. Kép: John Schwartzman. Zene: James Newton Howard. Értékelés az 1-10-es skálán: 7