2011. április 21., 08:362011. április 21., 08:36
A Korunk folyóirat főszerkesztője ezt a Korunk Akadémia kedd esti rendezvényén mondta a kolozsvári Tranzit Házban, melynek meghívottja Bodor Ádám volt. Az író rámutatott: a korábbi tárcanovellák – amelyek az Utunkban jelentek meg – bekerültek a korábbi kötetekbe, az 1982-es A Zangezur hegység című kötet után keletkezett írások azonban már nem jelenhettek meg könyv formájában, ugyanis az író 1982-ben Magyarországra telepedett át.
Ezelőtt öt évvel azonban a Székelyföld című kulturális folyóirat egyik szerkesztője kimásolta az Utunk címjegyzékéből ezeknek az írásoknak a címét, a listát pedig az író ottjártakor átnyújtotta neki, később pedig Bodor egyik magyarországi ismerőse a szövegeket is összeszedte az Országos Széchényi Könyvtár archívumából, így tavaly az 56 történetet tartalmazó könyv végre megjelenhetett a Magvető Kiadó gondozásában. Bodor Ádám kifejtette: nem sok munkát adott a szerkesztőknek, könyveit saját maga, szigorú válogatás után állította össze. Kitelepedése után a Magvetőnél dolgozott, azonban 2-3 könyvnél többet nem szerkesztett – mint mondta, túlságosan tisztelte a szövegeket –, főként lektorként dolgozott, eldöntötte, hogy érdemes-e kiadni egy-egy kéziratot. Eközben keveset írt, híres regénye, a Sinistra körzet is elég későn lett kész. „Nem mintha a lektori munka kiölte volna belőlem a hajlandóságot az írásra, pusztán alapvető alkati kérdésről van szó, olykor többéves kihagyásokra van szükségem a különböző írások között” – mondta Bodor. Kifejtette ugyanakkor, hogy amikor kitelepedett, azt tapasztalta, hogy az anyaországiak közül sokat leereszkedő magatartás, finnyáskodás, atyáskodás jellemez, ha erdélyi alkotókról van szó, és ez máig sem tudott kikopni az ottani köztudatból.
„Az irodalomról elméletben nem szívesen beszélek, az az irodalomtörténészek dolga. Nagyon sok felületességet fedezek fel az irodalomelméleti írásokban, én ettől meg akarom kímélni magam” – fogalmazott Bodor Ádám. Balázs Imre József kérdésére az író elmondta, nem tudja, milyen más mesterséget szeretett volna, ha nem lesz író. „Így visszatekintve úgy látom, hogy semmilyen tisztességes polgári foglalkozásra nem voltam alkalmas, és eszembe jut az a rosszmájú megjegyzés, hogy aki nem tud hasznosat csinálni, az menjen írónak” – fogalmazott Bodor, hozzátéve, hogy talán meteorológusnak beállt volna, ahhoz viszont komoly matematikai és fizikai ismeretekre lett volna szükség.
Írásművészetéről elárulta: nem akar belelátni a szereplői gondolataiba, jobbára csak azt írja le, amit lát, és amit hall tőlük. „Vannak írók, akik oldalakon keresztül boncolgatják egy-egy történés lelki hátterét, ez azonban nem tartozik hozzá az eszköztáramhoz” – mondta. A hetvenes években, mikor hetente-kéthetente jelent meg egy-egy tárcája, sokszor az utolsó órákra maradt ezek megírása, olykor lapzártakor vitte be a gépírásos oldalakat. „Emiatt sokszor nem volt időm új neveket kitalálni, és előkapartam az emlékezetemből egy-egy korábban már használt nevet, emiatt pedig sokszor azt hiszik, hogy ezek az írások egymás folytatásai, holott ez nagyon ritkán van így. A pillanatnyi kedvemnek, hangulatomnak voltak mindig kiszolgáltatva ezek az írások, azért is írok novellákat, mert azt tudom igazán megírni, ami éppen akkor érdekel” – magyarázta Bodor. Mint mondta, a Sinistra körzet után egy újabb regényre kapott felkérést, így Az érsek látogatása határidőre készült el. „Mivel nem volt elég időm, a történet nem tudott természetesen kifutni, már a leadáskor hiányérzetem volt a regénnyel kapcsolatban” – emlékezett vissza.
Tegnap este egyébként a kolozsvári román olvasók is találkozhattak az íróval: a Cărtureşti Könyvesboltban bemutatásra kerültek a 2010-ben román nyelven megjelent kötetek, a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és A börtön szaga. A szerzővel a kötetek fordítója, Marius Tabacu, illetve Balázs Imre József beszélgetett.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
szóljon hozzá!