Beszélgetés Tompa Gáborral a kolozsvári társulat dél-koreai vendégszerepléséről

– Hogyan került sor erre a vendégszereplésre, és miért a III. Richárdot hívták meg?

– Kim Dzsun-Eui, a szöuli LG Performing Art Center elnöke és Kim Jun-Csol, a Nemzetközi Színikritikusok Szövetségének elnöke, a szöuli Nemzeti Színművészeti Egyetem dékánja 2009-ben a szebeni fesztiválon látta az előadást, majd eljöttek Gdanskba, a Nemzetközi Shakespeare Fesztiválra is, hogy újra megnézzék. Ott történt a meghívás, az első tárgyalás a koreai turnéról. Hogy miért éppen a III. Richárd, azt a szöuli fogadtatás teljes mértékben igazolta. Kim Dzsun-Euinak rendkívül kifinomult színházi ízlése van, és meglepően tájékozott mindarról, ami a világszínházban történik. Ha végignézzük azokat az előadásokat, felsoroljuk azokat a művészeket, akik mellé a mi előadásunk került a szöuli képcsarnokba, mindjárt átfogóbb képet kaphatunk arról, hogy milyen fantasztikusan erős válogatás történik a mindössze 11 éves múltra viszszatekintő központban: Peter Brook, Declan Donnellan, Lev Dogyin, Pina Bausch, Oskaras Korsunovas, Peter Zadek, Eimuntas Nekrosius, Robert Lepage, Akhram Khan, Heiner Goebbels, Thomas Ostermeier, Kama Ginkas, Jukio Ninagava – hogy csak néhány alkotó nevét említsük. A III. Richárdot ráadásul több mint 20 éve játszották utoljára Koreában.

– Ha jól tudom, Európa egyik legidősebb aktív színésze, Senkálszky Endre végül nem ment önökkel, és egy koreai színész helyettesítette. Milyen volt együtt dolgozni vele?

– Sajnos Senkálszky Bandi bácsi, aki olyan sokáig készült Koreába, az utolsó pillanatban lemondta a turnét, valóban nagyon fárasztó lett volna számára a hosszú utazás. Én rendkívül sajnáltam ezt, és egy ideig tanácstalan is voltam, mert jól tudtam, hogy kolozsvári színésszel lehetetlen helyettesíteni. Egészen megváltozna a szerep jelentése. Akkor támadt az az ötletem, hogy megpróbáljuk egy ottani ismert színésszel. Ez tűnt az egyetlen működő megoldásnak, és noha a koreai színész nem pótolta Bandi bácsi rendkívüli jelenlétét az előadásban, nagyon erős pillanattá vált ott, Koreában. A színésszel, aki csak koreaiul beszél, elég gyorsan megértettük egymást, mindössze két próbára volt szükség, szerintem jól beilleszkedett az előadásba, a koreai közönségnek pedig rendkívüli meglepetés volt, hogy egy magyar előadásban, amit angol és koreai felirattal játszanak, egyszer csak valaki koreai nyelven szólal meg.

– A tedzsoni színpad sokkal nagyobb, mint a kolozsvári. Az előadás ugyanakkor, ha jól emlékszem, nem igényel túl nagy teret. Hogyan sikerült alkalmazkodni ehhez a nagyobb térhez? Mennyiben lett más az előadás?

– A tedzsoni színpad valóban hatalmas, hátsó és oldalzsebeibe ötször is beleférne a mi színpadunk. Nézőtere 1500 férőhelyes. Úgy alkalmazkodtunk a díszlettel, hogy a játékteret kitágítottuk, ami megnehezítette a színészek dolgát, hiszen jóval nagyobb távolságokat kellett bejárniuk, és emeltebb hangnemben játszaniuk, ám előnyére vált a látványnak és a világításnak, nagyobb mélység, több sík alakulhatott ki. Az alkalmazásban nagy segítségemre volt a díszlettervező és a teljes technikai csapat.

– Úgy tudom, nagy siker volt az előadás mindkét városban. Személyes visszajelzések érkeztek, és ha igen, mit emelne ki ezekből?

– Az öt előadáson több mint 4500 nézőnk volt, ami meghaladja a 900-as átlagot. Ez Szöulban gyakorlatilag állandó telt házat jelentett, Tedzsonban valamivel kevesebbet. Minden előadást hosszan tartó, álló ovációval fogadtak, ami a címszereplő, Bogdán Zsolt és a koreai színész meghajlásával csúcsosodott. A visszajelzések rendkívül pozitívak, nagyon sokan kértek autogramot tőlünk előadás után, többen szólítottak meg az előcsarnokban, hogy megköszönjék az élményt. A kritika általánosan a maximális négy csillaggal értékelte az előadást, a színészi játékot, a rendezést, a színpadképet.

– Folytatódni fog a Dél-Koreával való kapcsolat? Kaptak újabb meghívásokat?

– 2013-ra visszahívtak Szöulba a Három nővérrel, amit már az idénre is meghívtak, csak Dengyel Ivánt nem engedték el a Vígszínházból. A tedzsoniak meghívtak hogy rendezzek egy másik Csehov-darabot koreai színészekkel 2013 őszére, amikor az ottani központ a 10. évfordulóját ünnepli, és Csehov-évadot tartanak.