Bepillantás Erdély sokszínű zenei világába

Két erdélyi néprajzi régió zenei, illetve a moldvai csángókról készült régi fotók világába nyerhettek betekintést mindazok, akik szerdán este részt vettek a Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székhelyén tartott kettős könyvbemutatón és kiállításmegnyitón.

Elsőként a Sóvidéket ismerhette meg a szépszámú közönség Pávai Istvánnak, a Hagyományok Háza kutatójának A Sóvidék népzenéje című hiánypótló kiadványa révén. Mint elhangzott, a szerző évtizedek óta kutatja a Sóvidék zene- és táncrendjét, anyai rokonságának köszönhetően, gyerekkori élményei hatására kezdett el foglalkozni ezzel. Népzenekutatóként alapos gyűjtést végzett a régióban, de a rendelkezésére álló archívumokat is felkutatta, majd Martin György ösztönzésére a táncrenddel is foglalkozni kezdett.

A könyvet kritikai szemléletű összefoglalóként mutatták be, amelynek nagy érdeme, hogy a magyar mellett az arra nagy hatással lévő cigányfolklórba is betekintést nyújt. A kiadvány DVD-melléklettel egészül ki, amelyen hang- és mozgóképfelvételek szemléltetik a leírtakat, de a könyv szövege is rajta van. Ennek anyaga a későbbiekben internetre is felkerül, ahol folyamatosan bővíthető, javítható lesz, mondta a szerző, aki be is mutatta az adathordozó előnyeit. Ezen különböző szempontok szerint lehet keresni az archívumokban, többek között egy 1886-ban született adatközlő által énekelt, eddig ismeretlen dallam is található rajta. „Meg kell mutatnunk, honnan hova jutott el a folklór” – fogalmazott Pávai István, így indokolva, hogy a DVD-n „hallgatók” és műdalok is szerepelnek, elsősorban azok, amelyek például Korondon a fürdőélet megjelenésével a hagyomány részévé váltak.

A második bemutatott kiadvány, Gergely Zoltán Mezőségi kántáló énekek című kötete egy másik erdélyi, népi hagyományokban bővelkedő régióba kalauzolta a közönséget. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen doktorált szerző disszertációjának könyvvé szerkesztett változatát Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta. Elmondta, bár a mezőségi népi kultúrával sokan foglalkoztak, a kántáló énekekről kevés anyag jelent meg, hiszen a kommunizmusban nem lehetett vallásos témákhoz nyúlni, ráadásul ezek nagyrésze műzenei eredetű, így a gyűjtők átsiklottak felettük.

A méltató szerint Gergely Zoltán kötetének egyediségét az adja, hogy a szöveg és a zene szintjén is vizsgálja, elemzi az énekeket, eddig külön-külön foglalkoztak a két aspektussal. A szerző gyűjtést is végzett, főleg egy ördöngösfüzesi és egy magyarszováti adatközlő révén rekonstruálta a repertoárt, annak jelenlegi használatát. „Az utóbbi évekig még nem idegenedtek el annyira a mezőségi emberek, hogy ne köszöntsék fel egymást énekkel karácsonykor” – hívta fel a figyelmet Pozsony Ferenc a román, a magyar és a cigány közösségben egyaránt fellelhető hagyományra. Gergely Zoltán könyve az ezek közötti átjárásokra is kitér, mutatott rá a méltató, aki szerint a mű másik erőssége, hogy a jelenlegi állapotot, a neoprotestáns szekták és az angol énekek térhódítását is dokumentálja.

„A kiadvány a mezőségi kultúra újabb oldalát mutatja be” – jelentette ki a néprajzkutató a könyvről, amelyhez szintén csatoltak egy, az énekanyagot tartalmazó DVD-t. Pozsony Ferenc az est zárásaként a Családi képek – privát történelem című tárlatot nyitotta meg, amely a kolozsvári néprajz tanszék tanárai és diákjai által a moldvai csángó falvakban, illetve Orbai-széken gyűjtött családi fényképekből nyújt ízelítőt. Elmondta, a gyűjtés során helyben digitalizálták a fényképeket, ezekhez számos kiegészítő adat is került, így olyan adatbázist hoztak létre, amely a moldvai csángó kultúra másfajta olvasatát nyújtja. Eddig több mint 1500 családi fényképet sikerült digitalizálni, de a Csángómúzeum.ro honlapon is megtalálható gyűjtést idén is folytatják Moldvában és Erdélyben egyaránt, ahogy az anyag feldolgozása, tudományos értelmezése is folyamatban van.