Balladagyűjtés levéltárból

Márpedig ez utóbbi módszer is eredményes lehet, ha tudjuk, kinek a hagyatékában érdemes turkálni. Két újonnan megjelent könyvre is talál e megállapítás, azok közül, amelyeket a Kriza János néprajzi társaságnál pénteken mutattak be Kolozsváron.

Mindkettőt Olosz Katalin marosvásárhelyi kutató tette közzé, és mindkettőben olyan néprajzi anyag kerül először nyilvánosságra, melyet a 19. században élt lelkes erdélyi tanárok gyűjtettek össze diákjaikkal. Szabó Sámuel a marosvásárhelyi, majd a Kolozsvári Református Kollégium tanáraként gyűjtetett össze jelentős néprajzi anyagot, de azt nem szánták közlésre, így hamar el is kallódott.

Olosz Katalin sok esetben Szabó Sámuel tanítványainak az iskolai dolgozataiban, vagy a tanár által vezetett önképzőköri ülések jegyzőkönyveiben bukkant rá a gyűjtés eredményeire. Amint a Szabó Sámuel Erdélyi Néphagyományok című kötetét bemutató Keszeg Vilmos néprajzkutató hangsúlyozta, Olosz Katalin nemcsak Szabó Sámuel életútjának a leírásával toldotta meg a kibányászott anyagot, hanem a gyűjtéseket szállító diákok életútjának is utána nézett.

Olosz Katalin a másik bemutatott kötetébe immár a Kolozsvári Unitárius Kollégium tanárának, Kanyaró Ferencnek a hagyatékából válogatta öszsze azokat a népdal- és balladaszövegeket, amelyeket a tanár biztatására 1895–96-ban Rédiger Ödön diák gyűjtött össze egyetlen szabédi adatközlőtől. Amint a szerző elmondta, Dimény Mózesné Szabó Anna az első név szerint is ismert népdalközlő; az ugyanis csak a 20. században vált megszokottá, hogy a közlők nevét is feljegyezzék.

Kisiskolások bevonásával gyűjtötte össze Veres Péter Ilona is a Mezőcsávási gyermekfolklór című könyvének az anyagát. Amint a könyvet méltató Tatár Erzsébet-Tímea hangsúlyozta, ez a könyv is Marosszék és a Mezőség határvidékéről szállít értékes folklóranyagot.

Marosmagyarón a szövőszék nyüstjeit a hűtlen férj visszacsábítása mágikus eszközeként is használták. Ezt a gondolatot immár Tötszegi Tekla néprajzkutató idézte egy másik kötet, a Marosmagyarói varrottasok és szőttesek bemutatásakor annak az illusztrálására, hogy a szerzők, Palkó Attila és Szentimrei Judit nem elégedtek meg a textíliák bemutatásával, hanem az ezekhez kapcsolódó hiedelmek világába is betekintést nyújtottak.