Az utolsó este – Petőfire emlékeztek Székelykeresztúron

A korabeli leírások segítségével részletes leírás van arról, hogy milyen lelkesedéssel fogadta az udvarhelyszéki város a költőt. csütörtökön változatos módon emlékeztek Petőfire, aki indulása előtt megígérte, hogy a csata után visszatér Keresztúrra. Nem tért vissza, de szelleme máig eleven maradt.

Csütörtök délelőtt harmadik alkalommal szerveztek történelmi kerékpártúrát Székelykeresztúr és Fehéregyháza között. Mintegy negyven lelkes személy vett részt az immár hagyományossá vált zarándoklaton, amely érintette a héjjasfalvi Zeyk Domokos emlékművet, valamint az ispánkúti Petőfi-domborművet is. Nemes Sándor, a székelykeresztúri polgármesteri hivatal munkatársa elmondta, hogy amikor első alkalommal megszervezték a túrát nem számítottak arra hogy folytatás is lesz, azonban minden évben számos visszatérő résztvevő van a zarándoklaton.

Ezt követően megkoszorúzták Petőfi egyetlen legendai sírját. Sándor-Zsigmond Ibolya, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum munkatársa elmondta, hogy a legendai sírt a keresztúri lelkes hazaszeretet hozta létre, azonban a negyvenes években egy amatőr magyarországi kutató fedte fel, hogy az ott nyugvó személy idősebb volt, mint a 26 évesen elhunyt Petőfi.

Bár jelenleg a sír üresen áll, mégis szellemi jelentősége van, hiszen világszerte ez az egyetlen olyan sír, amelyiken a költő neve szerepel – magyarázta a kutató. Délután a főtéri Petőfi-szobor előtt tisztelgett koszorúzással az ünneplő tömeg, majd a Polgári Fúvószenekar 1895 kíséretével a Gyárfás-kúriához vonultak, ahol utolsó estjét töltötte el a költő a helyiek meghívására. Idén huszárok jelenlétével tették színesebbé a keresztúri ünnepséget.

A Gyárfás-kúriánál Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere, valamint az ünnepség díszvendége Halász János, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára tisztelegett a költő emléke előtt. Az Orbán Balázs Gimnázium diákjai irodalmi összeállítással, a Polgári Fúvószenekar 1895 pedig zenével tették gazdagabbá az emlékműsort.

Kevés olyan helyen született annyi legenda Petőfiről, mint Keresztúron, aki huszonhat éve alatt csupán néhányszor fordult meg a városban – magyarázta Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus, aki szerint nagy lelkesedéssel fogadták őt a keresztúriak.

Megtudtuk, hogy pontos leírás van a költő utolsó tizennégy órájáról, hiszen a huszadik század elején megalakult keresztúri Székely Társaság az akkor még élő szemtanúk tapasztalatai alapján a legapróbb részleteket is lejegyezte. Így tudni, hogy a költő egy vitorlavászonból készült blúzt, mellényt és nadrágot, valamint egy szürke köpenyt viselt, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, vállán pedig egy szíjon függő sárga bőrtáska lógott.

A visszaemlékezések alapján összeállított leírásokat a korabeli sajtó, így a Vasárnapi Újság, a Pásztortűz és az Ellenzék is publikálta. Emellett a Petőfit vendégül látó családfő, Varga Zsigmond egy levélben is leírta a Gyárfás-kúriában töltött estét, amelyben megjegyezte, hogy a vacsora után a kertbe vonultak, a mára már híres körtefa alatti padra, ahol meglepetésként érte a költőt, hogy a vendégek az ő dalait énekelték. Petőfi az éjszakát a Szakáll János-féle vendéglőben töltötte, muzsikát hallgatva és beszélgetve.