Az évad harmadik gyermekbérletes előadását mutatják be Marosvásárhelyen

 Az anyaországi kortárs szerző eredetileg monodrámaként vetette papírra a darabot, azonban Patkó Éva rendező többszereplős produkcióvá alakította át. „A szövegkönyvhöz nem adtam hozzá semmit, de már olvasás közben több szereplő jelent meg előttem. Egy látványos és mozgalmas darabként képzeltem el, amelynek számos interaktív része is lesz” – árulta el a fiatal rendező. Patkó úgy véli, hogy a darabban a közönségnek szóló kérdések és játékok megnyitják azt a bizonyos negyedik falat, amely a nézőteret a játéktértől választja el. Így a publikum is a mese része lehet, és megtapasztalhatja, a sötétség jó oldalát, mágikus erejét.

Az alkotók az előadást egyébként az 5 év fölötti és 3000 esztendő alatti gyerekeknek ajánlják. Azért a magas felső korhatár, mert a Balázs Éva alakította, sötétben látó tündér is három évezredes. „Nagymamaként soha nem hittem volna, hogy valaha tündéri szerepet fogok játszani. Úgy érzem, ez egy nagy ajándék – vallotta meg lapunknak a nemrég nyugdíjba vonult művésznő. – Óriási dolog, hogy hatvanegy éves fejjel megérhettem, hogy gyermek legyek a gyermekek között. Annál is inkább, mivel pályafutásom egyik legszebb munkáját éltem meg.” A darabban Balázs Éva két unokája – Balog Virág és Balog Imre Mátyás – is fellép, akik mellett ott lesz a vásárhelyi közönség számára már ismert, 13 éves Máthé Péter.

A produkció próbanaplója rendhagyó módon a www.sotetbenlatotunder.blogspot.com oldalon nyilvánosan is elérhető. A rendező és asszisztensei szerint ezzel is közelebb próbáltak kerülni a leendő közönségükhöz, melynek tagjaitól már a pénteki bemutató után visszajelzéseket várnak. Patkó Éva szerint a színésznek ma már nem csak a színpadról kell megszólítania a közönséget. A mesejátékot színpadra állító csapat egy rajzpályázatot is kitalált a gyerekek számára. A benevezőknek azt kell lerajzolniuk, mit lát a tündér a sötétben. A legjobb munkákat, több kategóriában, június elsején díjazzák. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Csizmadia Imola, a zenét Veress Albert és Nagy Endre jegyzi.