
2010. március 09., 10:372010. március 09., 10:37
– Hogyan mutatná be alkotásait valakinek, aki nem ismeri munkáit?
– Szerintem a képeim nagyon bensőséges hangulatúak, minden bizonynyal azért, mert központi témám a nő. Hogy miért, erre sohasem tudtam konkrét választ adni. Ha alaposabban megnézi valaki a fotókat, az az érzése támad, hogy nincs is jelen a fotós, mintha egy lesifotós kapta volna lencsevégre a pillanatot. Miközben az látszik, hogy nem avatkozom bele a történésekbe, minden milliméternyi részletet megtervezek.
– Egyik képen épp az ingét készül kigombolni a modell, a másikon egy szerelmesen ábrándozó arc vonzza a tekintetet. Hogyan sikerül ezt a bensőséges hangulatot megteremteni?
– Képesség kérdése, hogy a modellt mennyire tudod meggyőzni, hogy ne vegyen rólad tudomást. Amikor sikerül, az egyértelműen látszik a képeken, persze olyan is van, hogy nem sikerül, de azt nem is mutatom meg a közönségnek.
– Sok nővel dolgozik, és egy sem modell közülük. Hogyan vonja be a munkába a hölgyeket?
– Nem nehéz, annál is inkább, mert fényképészként már ismert a családom. Aztán aki ismeri az alkotói tevékenységem, ismeri a képeimet, azoknak gyakorlatilag vonzó így megjelenni képeken, hiszen én nem aktfotós vagyok. Ezek a fényképek bárhol, bárki előtt vállalhatók.
– Mégis egyfajta erotika sugárzik a képekről.
– Az erotika számomra nem a meztelenségben nyilvánul meg, hanem adott hangulatban. Egy teljesen felöltözött nő is lehet erotikus kisugárzású... Egy-egy történetre épülnek, egy-egy emléket hordoznak a megjelenített pillanatok.
– Mennyi munka előz meg egy-egy ilyen pillanatot?
– Maga az expozíció másodpercek töredéke, de az előkészítés természetesen lényegesen több idő.
– Van kedvence a munkái közül?
– Mindegyiket szeretem, de talán a Hattyú című fénykép áll hozzám a legközelebb, amely egyébként több díjat is nyert. Amúgy nem emelnék ki egyet sem a többi közül, mert mindegyik egy-egy szuverén alkotás.
– Ön azon fotósok egyike, aki hagyományos technikával fényképez, nem használja a korszerű digitális gépeket. Nem csábítja az új technológia?
– De igen: a hétköznapi munkában digitális csúcstechnológiát használok, ami a filmesnél fejlettebb, gyorsabb, precízebb. A filmhasználat egyfajta nosztalgia számomra. Általa olyan hatást érek el, amit a digitális gépekkel csak trükkökkel, utómunkával lehetne elérni. A filmes fényképezésnél azonban már a kattintáskor tudom, hogy milyen lesz a végeredmény, ezzel szemben a digitálisan készült fényképeket nekem utólag „el kell rontanom”, szemcsésítenem kell, kiégetni itt-ott. A filmnél ez eleve adott. Tehát a film számomra sokkal kiszámíthatóbb, és jobb, mert nem törekszem a steril, digitális képek adta lehetőségre, korban meghatározhatatlan fekete-fehér látványvilággal operálok.
– Ritkán pályázik, tárlatot is csak felkérésre nyit.
– Ami a tárlatokat illeti, az utóbbi években ez lesz a harmadik kiállításom. A Gondűző étteremben volt az első, és úgy terveztük, hogy egy hónapig marad. Aztán két évig maradtak a fényképek, melyek egy nyertes fotópályázatnak voltak a „melléktermékei”. Két év után a tulajdonos csak úgy engedte levenni a képeket, ha újakat állítok ki helyettük. Így jelenleg is látható az étteremben az előzőhöz hasonló látványvilágú tárlat. Itt, az Első Emelet kávézóban most állítok ki először, és megtörténhet, hogy itt is sokáig maradnak a képek, mert bensőséges hangulatot kölcsönöznek a helynek.
– Hamarosan külföldön is megcsodálhatják a képeit...
– Egy korábbi kiállításnak köszönhetően tavaly nyáron a budapesti Hilton szállodától kaptam ajánlatot, és megegyeztünk, hogy idén április elején kiállítok egy válogatást az eddigi munkáimból, azzal a különbséggel, hogy nem fotópapírra, hanem vászonra hívatom elő és festőállványra tesszük a képeket. A meghívást egyébként nagyon nagy lehetőségnek érzem, remélem jól sikerül. Annyit már tudok, hogy többek között a Heaven Street Seven magyarországi együttes akusztikus koncertje nyitja meg a tárlatot, amely egyébként vándortárlat lesz: galériákban, könyvszalonban, a magyarországi énekes, Kovács Ákos Borpatikájában is megtekinthető a következő hónapokban.
Kolozsváron mutatják be Maksay Ágnes Jókai Erdélyben című dokumentumfilmjét – közölte a szervező Magyarország kolozsvári főkonzulátusa. Az alkotást további, más helyszíneken is láthatja a közönség.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.