
2010. március 09., 10:372010. március 09., 10:37
– Hogyan mutatná be alkotásait valakinek, aki nem ismeri munkáit?
– Szerintem a képeim nagyon bensőséges hangulatúak, minden bizonynyal azért, mert központi témám a nő. Hogy miért, erre sohasem tudtam konkrét választ adni. Ha alaposabban megnézi valaki a fotókat, az az érzése támad, hogy nincs is jelen a fotós, mintha egy lesifotós kapta volna lencsevégre a pillanatot. Miközben az látszik, hogy nem avatkozom bele a történésekbe, minden milliméternyi részletet megtervezek.
– Egyik képen épp az ingét készül kigombolni a modell, a másikon egy szerelmesen ábrándozó arc vonzza a tekintetet. Hogyan sikerül ezt a bensőséges hangulatot megteremteni?
– Képesség kérdése, hogy a modellt mennyire tudod meggyőzni, hogy ne vegyen rólad tudomást. Amikor sikerül, az egyértelműen látszik a képeken, persze olyan is van, hogy nem sikerül, de azt nem is mutatom meg a közönségnek.
– Sok nővel dolgozik, és egy sem modell közülük. Hogyan vonja be a munkába a hölgyeket?
– Nem nehéz, annál is inkább, mert fényképészként már ismert a családom. Aztán aki ismeri az alkotói tevékenységem, ismeri a képeimet, azoknak gyakorlatilag vonzó így megjelenni képeken, hiszen én nem aktfotós vagyok. Ezek a fényképek bárhol, bárki előtt vállalhatók.
– Mégis egyfajta erotika sugárzik a képekről.
– Az erotika számomra nem a meztelenségben nyilvánul meg, hanem adott hangulatban. Egy teljesen felöltözött nő is lehet erotikus kisugárzású... Egy-egy történetre épülnek, egy-egy emléket hordoznak a megjelenített pillanatok.
– Mennyi munka előz meg egy-egy ilyen pillanatot?
– Maga az expozíció másodpercek töredéke, de az előkészítés természetesen lényegesen több idő.
– Van kedvence a munkái közül?
– Mindegyiket szeretem, de talán a Hattyú című fénykép áll hozzám a legközelebb, amely egyébként több díjat is nyert. Amúgy nem emelnék ki egyet sem a többi közül, mert mindegyik egy-egy szuverén alkotás.
– Ön azon fotósok egyike, aki hagyományos technikával fényképez, nem használja a korszerű digitális gépeket. Nem csábítja az új technológia?
– De igen: a hétköznapi munkában digitális csúcstechnológiát használok, ami a filmesnél fejlettebb, gyorsabb, precízebb. A filmhasználat egyfajta nosztalgia számomra. Általa olyan hatást érek el, amit a digitális gépekkel csak trükkökkel, utómunkával lehetne elérni. A filmes fényképezésnél azonban már a kattintáskor tudom, hogy milyen lesz a végeredmény, ezzel szemben a digitálisan készült fényképeket nekem utólag „el kell rontanom”, szemcsésítenem kell, kiégetni itt-ott. A filmnél ez eleve adott. Tehát a film számomra sokkal kiszámíthatóbb, és jobb, mert nem törekszem a steril, digitális képek adta lehetőségre, korban meghatározhatatlan fekete-fehér látványvilággal operálok.
– Ritkán pályázik, tárlatot is csak felkérésre nyit.
– Ami a tárlatokat illeti, az utóbbi években ez lesz a harmadik kiállításom. A Gondűző étteremben volt az első, és úgy terveztük, hogy egy hónapig marad. Aztán két évig maradtak a fényképek, melyek egy nyertes fotópályázatnak voltak a „melléktermékei”. Két év után a tulajdonos csak úgy engedte levenni a képeket, ha újakat állítok ki helyettük. Így jelenleg is látható az étteremben az előzőhöz hasonló látványvilágú tárlat. Itt, az Első Emelet kávézóban most állítok ki először, és megtörténhet, hogy itt is sokáig maradnak a képek, mert bensőséges hangulatot kölcsönöznek a helynek.
– Hamarosan külföldön is megcsodálhatják a képeit...
– Egy korábbi kiállításnak köszönhetően tavaly nyáron a budapesti Hilton szállodától kaptam ajánlatot, és megegyeztünk, hogy idén április elején kiállítok egy válogatást az eddigi munkáimból, azzal a különbséggel, hogy nem fotópapírra, hanem vászonra hívatom elő és festőállványra tesszük a képeket. A meghívást egyébként nagyon nagy lehetőségnek érzem, remélem jól sikerül. Annyit már tudok, hogy többek között a Heaven Street Seven magyarországi együttes akusztikus koncertje nyitja meg a tárlatot, amely egyébként vándortárlat lesz: galériákban, könyvszalonban, a magyarországi énekes, Kovács Ákos Borpatikájában is megtekinthető a következő hónapokban.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.