A költők zenéje és városi történetek

H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatójának köszöntője után lapunk munkatársa, az antológia szerkesztője, Jakab Márta ismertette a kötetet, melybe erdélyi magyar költők zenéről, zeneszerzőkről, zenei élményekről írt verseiből válogatott Molnár Judit. A Matei László illusztrációival díszített kötet Áprily Lajostól napjainkig, Papp Attila Zsoltig gyűjti egybe a jelentősebb hazai költők verseit a témában.

„E kötet nemcsak tartalmában, de már címében (123 vers) is azt érzékelteti, hogy öszszeállítója a bőség zavarával küzdött. S őszintén szólva, a kötet szerkesztője is nehezen szánta rá magát, hogy gátat szabjon e versáradatnak” – fogalmazott a szerkesztő, utalva arra, hogy a sorozat eddigi darabjai 101, illetve 111 verset tartalmaztak, és hogy ezúttal milyen hatalmas termésből kellett kiválogatni az általuk legjobbnak ítélt 123-at. Találunk itt verset Bartókról, Kodályról, Lisztről, de Beethoven, Bach, Mozart, Haydn, Chopin művei is sok erdélyi tollforgatót megihlettek.

A sorban természetesen ott találjuk Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című költeményét, Lászlóffy Aladár Kodály, Chopin ősszel és Haydn hallgatása közben című verseit, de Louis Armstrongról született verseket is olvashatunk Király László és Papp Attila Zsolt tollából az 56 szerzőt felvonultató kötetben.

Kolozsvártól a zenéig és még tovább

A kötet szerkesztője a sorozat korábbi 11 darabjáról is beszélt, megtudhattuk, hogy az első, Kolozsvárról szóló könyv Katona Éva színésznő, előadóművész ötlete volt 2002-ben. A kiadvány nemsokára harmadik, bővített kiadásához ér, és nagy népszerűségét látva a kiadó munkatársai elhatározták, hogy más városokról is összeállítanak hasonló tematikus köteteket. „Nem csalódtunk, amikor egyrészt az egyes helyszínek lokálpatrióta olvasóközönségére, valamint a turisták kíváncsiságára alapozva elkészítettük a Nagyváradról, Marosvásárhelyről, valamint a Székelyföldről szóló gyűjteményt” – mesélte Jakab Márta.

A következő években már önként jelentkeztek azok, akik a Nagyenyedről, Brassóról szóló verseket gyűjtötték egybe, majd született szerelmesvers- és versparódia-gyűjtemény, de az erdélyi költők európai kalandozásairól szóló versek és a szellemi elődöket megörökítő művek antológiája sem maradt el. A szerkesztő a folytatásról is mondott néhány szót, megjelenés előtt áll például a szintén Krónika-munkatárs, Rostás-Péter Emese gyűjtőmunkája nyomán egy Háromszékről szóló kötet, Katona Évától egy sóvidéki összeállítást, Molnár Judittól pedig egy mementókötetet vár a kiadó, a távolabbi tervek között pedig szatmári, udvarhelyszéki, sőt egy Csíksomlyóról és híres búcsújáról szóló gyűjteményes verskiadás is szerepel. „A tizenkettő egy tucat mondásnak van ugyan olyan pejoratív értelmezése, miszerint egyre megy, sekélyes, de biztosíthatom önöket – s remélem erről a kötetek olvasói maguk győződnek meg –, hogy ez erre a sorozatra nem érvényes” – hangzott el zárómondatként az ismertetőben.

Az alulról jött ember szürrealizmusa

Miután Jancsik Pál és Bordy Margit felolvasta a kötetben szereplő versét, Demény Péter pedig nemcsak sajátját, de a Balázs Imre Józsefét és a Lövétei Lázár Lászlóét is, Merényi Krisztián Fuldokló szűz című novellafüzérét ismertette Jancsik Pál, a könyv szerkesztője. Jancsik elmondta, hogy a könyv ugyanazon a pályázaton nyert támogatást, amelyen az általa beküldött verseskötet elbukott, és a sors úgy hozta, hogy a kiadó rá bízta a könyv szerkesztését, a szigorú műbíráló szerepét mégis visszautasítja, mivel ez rá nem jellemző. Merényi Krisztiánról megtudtuk, hogy mestersége kőfaragó, de vízóra-leolvasóként is dolgozott, így amint Jancsik Pál fogalmazott, „alulról jött ember”, akinek alkalma volt megismerni az élet visszásságait.

„Ezeket a visszásságokat bontja ki könyvében, mely nemcsak emiatt hat természetesként, de nyelvezete miatt is, mely a korabeli fiatalság szlengjét idézi – fogalmazott Jancsik. Hozzátette – Úgy tűnik azonban, bizonyos ponton elfogynak a primer élmények, ezután a könyvben szereplő helyzetek már kitaláltak, de ez nem jelenti azt, hogy nem életszerűek, viszont innen már a szerző szürreálisan ábrázolja az életet, a szokatlan helyzeteket.” Az ötödik kötetét publikáló szerzőtől megtudtuk, hogy a könyv címe és a cikluscímek nem a kötetben szereplő egyes novellák címei, hanem ezeket véletlenszerűen adta, amolyan ráérzés nyomán. „De ez még belefér a kötet szürreális világába” – mondta Merényi. Egy rövidebb történet felolvasása után a jelenlévők megvásárolhatták a bemutatott köteteket, melyeket a jelen lévő szerzők dedikáltak.