A kolozsvári színház offprogramjában mutatják be Visky András drámáját

Visky darabját Albert Csilla és Dimény Áron előadásában és rendezésében láthatja a kolozsvári közönség. Az előadás kedd esti főpróbája után – amelyre a sajtó képviselőit is meghívták – Visky András elmondta, hogy műve igaz történetet mesél el: a főhős, Bernadett, akit csecsemőkorában a kórházban hagyott az édesanyja, és árvaházban nő fel, valós személy, akivel a szerző többször találkozott, és meghallgatta történetét. Visky elmondta: nemrég bemutatott műve, az Alkoholisták is a valóságból ihletődött, hiszen egy alkoholista nővel készült interjú inspirálta, annak története mégis nagyrészt kitaláció, míg a mostani dokumentarista mű. Újságírói kérdésre a szerző elmondta, hogy valóban érdekli a társadalom peremére szorult emberek élete, gondolkodásmódja, ezzel foglalkozik mindkét darab. „Számomra az volt nagyon érdekes ebben a történetben, hogy miként találja meg saját identitását egy olyan ember, aki már születésekor elvesztette azt azzal, hogy édesanyja elhagyta” – fogalmazott az író.

Egy új sorozat kezdete

A történet egyébként prózában látott napvilágot a főhős monológjaként 2006-ban, majd rövidesen elkészült a kétszereplős drámaváltozat. „Amikor elolvastam a szöveget, nagyon megtetszett ennek a lánynak a gondolkodásmódja, és akkor azt mondtam Andrásnak, hogy én ezt a szöveget szeretném megtanulni. Akkor még nem is gondolkodtam előadáson. Aztán amikor megvolt a kétszereplős változat, Dimény Áronnal tartottunk egy olvasópróbát” – mesélte Albert Csilla. „Az elején nem is mertük kimondani azt a szót, hogy néző, csak dolgozni akartunk a szöveggel, együtt gondolkodni róla. Aztán valahogy túlnőtt rajtunk a szöveg, és akkor már éreztük, hogy elő kell adni” – tette hozzá Dimény Áron, aki azt is elárulta, hogy két év alatt állt össze az előadás. A két színész egyébként teljes mértékben szabad kezet kapott, Visky csak a végeredményt látta pár nappal a főpróba előtt. Amikor eldőlt, hogy az előadást mégis bemutatják, egyetértettek abban, hogy ez nem a színház produkciója kell hogy legyen. Az egyik próbára behívták a teátrum igazgatóját, Tompa Gábort, aki úgy döntött, hogy ennek a produkciónak a színház hivatalos programjában kell lennie. „Én tiltakoztam ez ellen, azt hiszem érthető, hogy miért. Aztán beszélgettünk Gáborral, és akkor találtam ki az offprogramot, amely a színházé ugyan, mégis a hivatalos programon kívül esik” – magyarázta Visky.

A nyelv metaforája

A történet másik szereplője egyébként Csipesz, Bernadett képzeletbeli barátja. A lány folyton a nyakában hordja a fémcsipeszt, amely a ludasi intézetben amolyan büntetőeszköz: gyakran csíptették a nevelők a gyerekek nyelvére, ha rosszul viselkedtek. „Ez a csipesz számomra a nyelv szimbóluma lett a történetben. Bernadett és a képzeletbeli barátja csipeszül kommunikál egymással: a lány a nyelvére csíptetett csipesszel beszél. A saját kis mitológiájában a mennyországban mindenki csipeszül beszél, míg a pokolban mindenki a saját anyanyelvén, így senki nem érti meg másikat” – magyarázta Visky. A darabot a színház új stúdiótermében láthatja a közönség.