A kolozsvári olvasókkal találkozott Háy János budapesti író, költő

Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon szerkesztője arról kérdezte a szerzőt, hogy szülővárosa, Vámosmikola világa mennyire hatott a drámáiban megjelenített zárt világra. Az 50 éves Háy elmondta, hogy 14 éves korában már Budapesten élt, így a szülővárosra már nem is nagyon emlékszik, illetve ezeket az emlékeket már „átszűrte az újabb tapasztalatok hálóján”. „Egyébként is minden műalkotás világa, egy teremtett világ, hiába hasonlít létező városok, régiók szociológiai környezetére, és ugyanez a helyzet a művek szereplőinek nyelvezetével” – magyarázta.

Félúton vers és próza közt

A Gézagyerek című dráma kapcsán elmesélte: az első debreceni olvasópróbán a színészek elmondták, hogy mivel a szereplők a mai fiatalok szlenges nyelvezetét használják, nem lesz nehéz dolguk a szövegtanulással, ám néhány héttel később a próbákon rájöttek, ez nem így van. „Egy műalkotás nyelvezete még akkor is lehet komplex, ha első hallásra egyszerűnek tűnik.

Ebben a darabban nagyon nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a szöveg akusztikai hangzását aprólékosan felépítsem, így nem is engedem, hogy belenyúljanak, megmásítsák” – mondta Háy, aki szerint a dráma félúton van a vers és a próza között, hiszen arra kell törekedni, hogy tömören fejezze ki a mondanivalót, ami a vers sajátja, a történetmesélést és a struktúrát tekintve inkább a prózára hasonlít. Dzsigerdilen című történelmi regénye kapcsán azt is elmondta, hogy az író nem azért ír történelmi regényt, mert az illető kor érdekli, és az olvasó sem emiatt olvassa, hanem magunkhoz akarunk közelebb kerülni. „Távolról nézve minden sors egyforma, a művészetnek pedig éppen az a dolga, hogy ráközelítsen egyes sorsokra, így az olvasó magára ismerhet a történésekben” – fogalmazott.

„Fogható és elvont művészet”

Karácsonyi Zsolt emlékeztetett arra, hogy a meghívott kezdetben rockzenész akart lenni, de a képzőművészettel is kacérkodott. Háy elmondta, hogy az avantgard irányzat volt rá a legnagyobb hatással, az avantgard művészeknél pedig megszokott dolog volt, hogy több művészeti ágban is kipróbálták tehetségüket. Mint mondta, a rockzenéléssel korán felhagyott, de a festészetet nem hagyta abba, a könyveinek is maga tervezi a borítóit. „Nem tartom magam jó festőnek, nem is török festői babérokra, ugyanakkor az írás eléggé virtuális műfaj, szavakkal, gondolatokkal dolgozom. Szükségem volt valamire, ami fogható. Ha az ecsetet a kezembe veszem, ha a festékbe mártom, az sokkal konkrétabb, létezőbb, mint gondolatokkal zsonglőrködni” – magyarázta az író.

A gyerekkori zenekar-alapítási álommal kapcsolatban elárulta, hogy nem a zene volt az első az életében, hiszen már 10 éves korától írt verseket, később azonban rá kellett jönnie, hogy ezek a kamaszokra jellemző világfájdalomból született versek „annyira kínosak, hogy még annak sem lehet megmutatni, akinek írta”, így 1976-tól kezdett komolyabban foglalkozni az írással. Mint mondta, ahhoz, hogy jó irodalmi művet hozzon létre, egy színházi rendező útmutatását kell követnie, aki próba közben színészének ezt mondta: „Ne te érezz ott fenn, hanem a néző itt lenn.”

„El kell távolodnod a témától, hogy kívülről nézhesd meg, tárgyilagosnak kell lenni, még akkor is, ha érzelmekről írsz” – mondta Háy. ’82-től már rendszeresen publikált irodalmi lapokban, első verseskötete Gyalog megyek hozzád a sétálóúton címmel azonban csak 1989-ben jelent meg. Ezzel kapcsolatban a szerző elmondta, hogy akkor még egy évben mindössze kilenc-tíz kezdő költő publikálhatott kötetet egy évben, így neki is várnia kellett.

A drámáival kapcsolatban közölte, hogy ebben a műfajban sokáig nem is akart próbálkozni, azonban miután már regényeket is írt, egyre kíváncsibb lett arra, hogyan lehet felépíteni egy cselekményt, karaktereket alkotni úgy, hogy csak dialógusokkal dolgozik. Első drámája, a Gézagyerek végül is akkor született, amikor megnyert egy drámaírói pályázatot, majd ennek sikerén felbuzdulva további színpadi műveket is írt, mint a Herner Ferike papája, A Senák és A Pityu bácsi fia című darabok.

Háy János néhány verset és egy novellát olvasott fel a közönségnek, a találkozót követően pedig A Gézagyerek című darabjának apropóján színházművészeti workshopot tartott a Báthory István Gimnázium diákjainak, akiknek többek között a drámai karakterek megformálásáról beszélt, és olvasópróbát tartott velük a darab részleteiből.