A játék szabályai és szabadsága

Az elkészült filmeket, fényképeket, előadásokat az egyes műhelyek résztvevői még a tábor folyamán bemutatták az összesen mintegy 110 résztvevőnek. „Nem meghívásos alapon szervezzük a tábort, ahogy mások szokták, hanem megőriztük nyitottságát. Bármikor, bárki jöhet, de próbálunk mindenkit ösztönözni, hogy a tábor elejétől itt legyen, mert így lehet igazán bekapcsolódni az itt folyó tevékenységekbe, így lehet megérteni azokat a feladatokat, melyeket az egyes műhelyek keretében el lehet végezni\" – fejtette ki Molnár István főszervező.

Pénteken délután például a képzőművészek éppen egy mobile art alkotással, a turbinainstallációval „játszottak\". A patakkal egy fogaskereket hajtattak meg, ez egy rudat forgatott, az erre erősített ágak pedig forgás közben különböző edényeket ütögettek ütemesen, így működött a zenegép. „Az aktuális tábor témáját mindig a műhelyvezetőkkel közösen találjuk ki. Az idei téma ötlete tőlünk eredt, de tavaly például a képzőművészeti műhely, azelőtt meg az irodalmi műhely találta ki a koncepciót. A mostani téma, a játék azért érdekes, mert van benne szabályszerűség, ugyanakkor a fantázia szabadságát hirdeti\" – hangsúlyozta Molnár István.

Két képzőművészeti csoport is tevékenykedett a táborban, az egyetemisták Erőss Istvánnal közösen hoztak létre egy természetművészeti alkotást. A műhelyvezető szerint nagyon jó hangulat uralkodott a táborban, dolgoztak is, de ki is tudtak kapcsolódni, hisz nem volt rajtuk akkora nyomás, mintha egy meghívásos alapon működő alkotótáborban tevékenykedtek volna.

„Idén a csoportba kizárólag képzőművészeti egyetemen tanuló diákok jelentkeztek, így a szaknyelv terminológiáját jól ismerték. Az első három nap csak vetítettem, előadást tartottam az ázsiai nemzetközi természetművészeti táborokból, megismerhettek egy pár jellegzetes alkotást. Aztán, már ráhangolódva erre a fajta vizuális nyelvezetre, tartottunk hosszú sétákat az erdőben, a feladat az volt, hogy a természetben talált helyzetekre komponáljunk alkotásokat, minimális beavatkozást végezve. Ezeket lefotóztuk és kiértékeltük. Végül közösen kerestük meg a helyszínt, ahol együtt hoztuk létre a tábor természetművészeti alkotását. Ott már vázlatokat kértem, és kiértékeltük ezeket az ötleteket is. Volt olyan merész terv is, amelynek a megvalósítása fél évet igényelt volna. Inkább a helyszínen talált eszközökkel dolgoztunk, felhasználtunk még kb. egy kiló szeget. A lényeg az volt, mindenki tapasztalja meg, hogy az első vázlattól a befejezett munkáig miként készül egy természetművészeti alkotás\" – összegzett Erőss István.

A táncműhely előadását péntek este tartották. Itt is maximálisan kihasználták a természetes környezetet, két patak összefolyásánál készült az előadás, háttérzeneként, a víz csobogása mellett, két dobos halkan verte a taktust. „Kész koncepcióval jöttem, voltak elképzeléseim, hogy mit akarok a táncosaimnak átadni. Persze én csak a technikát adtam át, ők erre építve, önállóan dolgozva készítették el a produkciót\" – részletezte Szabó Ildikó Ágnes, a műhely vezetője.

Molnár István főszervező elmondta, hogy a tábort építész hallgatók indították útjára 1996-ban. Akkoriban főként olyanok jártak ide, akik nem voltak jártasak semmilyen művészeti ágazatban, de érdekelte őket az alkotás. Meghívtak elismert egyetemi tanárokat, alkotókat, és a műhelyvezetőktől képzőművészetet, irodalmat, zenét, filozófiát tanulhattak a jelenlévők. Manapság inkább szakképzettek vesznek részt az egyes csoportokban, de azért a tábor továbbra is nyitott, olyanok is jöhetnek, akik ez alkalommal szeretnének belekóstolni a zenébe, a mozgáskultúrába, vagy akár a képzőművészettel ismerkednének.

Szőcs Lóránt