A gyergyói közönségnek bejött a mozgásszínház

A negyedik alkalommal megszervezett rendezvényen – amely idén a zene, a tánc és a mozgás közötti kölcsönhatásra összpontosított – tizenhárom produkciót láthatott a közönség. A fesztivál első eseménye a Gróf Bánffy Miklós-vándorkiállítás szerdai megnyitója volt. Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kurátora elmondta: a tárlatot kimondottan a fesztiválra hozták létre, főként a Bartók Bélával való kapcsolatára összpontosítottak, a budapesti Operaház intendánsaként ugyanis ő csábította Bartókot az intézménybe. Ez a tánc szempontjából azért érdekes, mert az ebben az időszakban bemutatott A fából faragott királyfi az első modern magyar balett volt.
 

Az ünnepélyes megnyitó után az első előadás a magyarországi Goda Gábor által rendezett KakasKakasKakas című produkció volt, amely több síkon bontakozott ki: az előtérben többnyire a tehetségkutató műsorokat parodizáló mozgás- és táncszínház, a háttérben kifeszített vásznon a táncoló festő alkotásai – amelyek egy technikai hiba miatt sajnos kevés ideig voltak láthatók –, a vászon mögött pedig a folyamatosan mozgásban levő festő árnyalakja mozgott.

A második produkció, a Cári Tibor–Baczó Tünde duó 30 perc című előadása a zene és a tánc kölcsönhatásán alapult. A néző a produkció alatt megtapasztalhatta az alkotók életének – és általában az emberi életnek – kiemelt mozzanatait. A második nap is Goda Gábor rendezésével indult, bár ezúttal a házigazda Figura társulata játszott a színpadon. Az Arany-légy című produkcióban eltűnik a színpad és a nézőközönség közötti, olykor igencsak kényelmes határ, a néző bekerül az előadás terébe. Az Udvarhely Táncműhely Záp-hiányok című előadása alapötletét Esterházy Péter Egy nő című könyvének rövid írásaiból válogatták. Az erőteljes szöveget Apocalyptica-feldolgozásokra előadott tánc egészítette ki.

Az este Cári Tibor-koncerttel zárult.

A magyarországi Ágens (Gyímesi Ágnes) színésznőként és énekesnőként is lenyűgözte a közönséget a fesztivál harmadik napján. Társulata nőInTime című, a hierarchikus viszonyokról és elmagányosodásról szóló előadásával láthatóan nagy hatást gyakorolt a jelenlévőkre, késő este pedig ugyancsak a budapesti művésznő koncertjét hallhatták a résztvevők. A koncert előtt a szintén Magyarországról érkezett Gergye Krisztián Társulata a Közép-Európa Táncszínházzal koprodukcióban létrehozott Danse macabre című előadása következett, egy haláltánc-koreográfia üres térben, amelyhez mindössze két kaszát használtak kellékként, a produkcióban mégis hol dionüszoszi tobzódást láthatott a néző, hol különféle mitológiai lények elevenedtek meg. A napot Téglás István produkciója, a Dance a playful body zárta.

Szombat délben Kutszegi Csaba tartott előadást a magyarországi táncművészet jelenlegi művészeti és anyagi helyzetéről, majd délután a budapesti Bozsik Yvette Társulat Az ezeregy éjszaka virágai című műsora következett, amely az azonos című Pasolini-filmből inspirálódott. Sergiu Matiş és Vlaicu Golcea Duet című produkciója humorával nyűgözte le a közönséget, majd a franciaországi Kobez társulat, HhuAka(a) Méhcsípés című darabja következett, amely az előző előadáshoz képest nyomasztó hatást gyakorolt a nézőre.

Az előadás végén Pilinszky János Trapéz és korlát című versének bejátszása szavakat adott a reménytelenség, a determináltság megfogalmazásához. A fesztivál zárónapjának fénypontja Nagy József világhírű Jel Színházának Woyzeck-feldolgozása volt. Az ötnapos fesztivált a Román Nemzeti Kulturális Alap, a Bukaresti Román Nemzeti Táncközpont, a Nemzeti Kulturális Alap Táncszínházi Szakmai Kollégiuma, a Hargita Megyei Tanács, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatta. 

Fodor Györgyi, Orbán Zsuzsa