125 éves az EMKE

Az Erdélyi Magyar Közművelődés Napjává nyilvánított április 12-én, este ünnepelte 125. születésnapját az EMKE. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában mondott beszédében, Dáné Tibor Kálmán országos elnök a szervezet sajátosságát emelte ki, melyet legfőképpen a nemzeti jellege és az alulról jövő építkezés határoz meg.

Párhuzamot vonva a 19. század vége felé létesült közművelődési egyesület és a mai EMKE között, Dáné megállapította: a szervezet akkor is, most is a szórványban élő közösségek művelődési életét volt hivatott felkarolni. A különbséget csupán a finanszírozási forma jelenti: míg hajdanán a magyar nemesség és a polgári lakosság jelentős része támogatta a kulturális életet, manapság a tehetősebb magyarok is az államra hárítanák át a közművelődés pénzelését. Éppen ezért Dáné Tibor Kálmán azt javasolta a hallgatóságnak, hogy ne csak azon gondolkodjunk, mekkora magyarok voltunk egykoron, hanem főleg azon, hogy mekkorák leszünk öt, tíz, húsz vagy akár száz esztendő múlva.

A diktatúra alatti 44 éves kényszerszünet utáni időszakról szólva, Ábrám Zoltán alelnök az erdélyi magyar közművelődés kovászának nevezte az 1991 áprilisában újjáalakult szervezetet. Mint mondotta, az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt az EMKE számos helyi, országos és nemzetközi kitekintésű rendezvényt szervezett, szakmai testületeket hozott létre, Magyar Házakat és emlékházakat alapított, kiadványokat jelentetett meg, emlékjeleket hagyott, partnerséget és támogató szerepet vállalt.

„Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy tevékenységeink során a magyar identitás és az erdélyiség megőrzését, az egyetemes kulturális értékek előtérbe helyezését, a műveltség közkinccsé tételének gondolatát tartjuk szem előtt ma is. Mindezt Kossuth Lajos hazafiságát nem feledve, aki az EMKE első üdvözlői és támogatói közé tartozik, ugyanakkor Széchenyi István szellemében, aki Hitel című művében így írt: Az ész erő, s így az ész boldogság” – foglalta össze az EMKE újkori történetét Ábrám Zoltán. Az alelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajátos értékeink ápolásán túl nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a világ sokat változott és változik körülöttünk. „Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a kultúra területén is új fejezetet nyitott, ezért fontosnak és szükségszerűnek látszik, hogy versenyképesek legyünk” – tette hozzá.

Az ünnepi műsor keretében – melyen kórusművek is felcsendültek – az országos elnökség díszoklevéllel tüntetett ki néhány, a helyi kisközösségek önszerveződő tevékenységében eredményes munkát vállaló személyt. Az öt díjazott – Tófalvi Zoltán újságíró, az egyesület egykori országos alelnöke, Szekeres Erzsébet, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület vezetője, Szász Teréz tanítónő, Bartha József holtmarosi református lelkész és Keresztes Géza műépítész – sokéves közművelődési, kultúrát pártoló és szervező tevékenységéért érdemelte ki az EMKE-díjat. Amint a szervezők fogalmaztak: valamennyien érdemesek az egyesület közismert jelszavára, miszerint „ki a köznek él, annak élni érdemes”.