Volt egyszer egy nemzetpolitika

Először is jó volna tudni, mi az oka annak, hogy Antall József halála után 13 évvel a jelenlegi magyar miniszterelnök miért nem képes többre a rendszerváltás utáni első magyar kormányfő által mondottak parafrazálásánál, ha nemzetpolitikáról van szó. Gyorsan hozzá kell tennünk: nem Antall Józsefben véljük felfedezni a hibát.
No de a szavak után jöjjenek a tények. A második Gyurcsány-kabinetben Göncz Kinga korábbi esélyegyenlőségi miniszter kapta meg a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásért, a nemzetpolitika vonalvezetéséért leginkább felelős külügyminiszteri posztot. Noha nem teljesen lényegtelen, ugorjunk most át azon, hogy a tisztséget korábban felajánlották a Kárpát-medencében nem túl népszerű Szabad Demokraták Szövetsége politikusának, Magyar Bálintnak, vagy azon, hogy a miniszter asszony elismerte: nemigen járatos a diplomáciában, de dolgozott már nemzetközi cégnél...
Az előzményekhez képest viszont a jövő sem kecsegtet jóval. Máris tudni, hogy a Kárpát-medencei magyar–magyar kapcsolattartást, a nemzetpolitikai stratégiaépítést szolgáló Magyar Állandó Értekezlet – amelyet a magyar kormány tavaly nem hívott öszsze – valószínűleg megszűnik. Gyurcsány Ferenc tehát továbbra sem kíván konzultálni a határon túli szervezetekkel. De nyilatkozatai dacára a határon túli magyarokkal sem, hiszen a hivatala hatáskörébe „visszarendelt” Határon Túli Magyarok Hivataláról is úgy fest, hogy legjobb esetben súlytalan főigazgatósággá válik – feltéve, hogy nem szűnik meg.
Úgy tűnik hát, hogy a magyar kormány az odafigyelés szintjén sem kíván sokat bajlódni a határokon túlra szakadt nemzettársaival. Ha pedig valaki esetleg az anyagi támogatások növekedésében reménykedik, jobb, ha egy időre elfelejti ezt is: az elsősegélynek nevezett idei költségvetési lépések mellett ilyesmire biztosan nem futja Budapesten. Ráadásul a magyar közszolgálati csatorna is a határokon túlra szóló műsorainak drasztikus leépítésére készül.
Ötmillió ember ennél többet érdemel.