Szőcs a szabadságról

Azt mondta: mindazok, akik az 1989-es kelet-európai változások tanúi, részesei, haszonélvezői lettek és a később születettek, elsősorban annak köszönhetően válhattak szabaddá, hogy 1956 őszén Budapesten fegyvert fogott a Corvin köz népe. A költő, a milánói világkiállításon való magyar részvétellel kapcsolatos koordinációért felelős kormánybiztos beszélt az 1980-as évek romániai diktatúrájáról is, amikor néhány erdélyi fiatal szembefordult „a Ceauşescu-féle rémálommal”. „Rettenetes és szörnyű volt az a rendszer, ahol állandó kiszolgáltatottságban éltünk” – jellemezte a korszakot az erdélyi születésű költő, aki szerkesztője volt az Ellenpontok című szamizdat kiadványnak, amiért később többször is letartóztatták. Hozzátette, szerényebb módját választották az ellenállásnak. „Igazából nem akartuk fölforgatni a rendszert, hanem csak bírálatokat fogalmaztunk meg a tarthatatlan állapotokról” – mondta az előadó. Szőcs Gézát és társait a Szekuritáté, a román államvédelmi hatóság 1982-ben letartóztatta.

A költő-politikus kérdésre válaszolva úgy vélekedett: többféle szabadságfogalom létezik, és értelmezés kérdése, hogy kivívott, óhajtott vagy ajándékba kapott szabadságról beszélünk-e. „A magyar társadalom 1989 óta mintha nem tudott volna élni az ajándékba kapott szabadsággal úgy, ahogyan azt az ‘56-os generáció képzelhette, amely lényegében kivívta számunkra a szabadságot” – mondta Szőcs Géza. Szerinte az a generáció, amely ‘89-ben egyik napról a másikra szabaddá lett – és ezért a változásért jóformán semmit sem tett –, még csak meg sem élte mindezt katartikus élményként, hozzátéve, ezért nincs például az utolsó szovjet katona kivonulásának „jelentős esztétikai lenyomata” például egy képzőművészeti alkotásban vagy egy regényben. A Pongrátz Gergely Alapítvány 16. alkalommal szervezte meg a fiatalok történelmi táborát Kiskunmajsán, ahová a Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből is érkeztek diákok.