Régóta ténykedik a neonáci halálbrigád

Szertefutó, múltba nyúló szálak

A jénai trió aktív tagja volt a türingiai Heimatschutz (Honvédelem) nevű radikális-nacionalista csoportnak; Uwe Mundlos és Uwe Böhnhardt rendszeresen részt vett a vezetőségi üléseken. Ezeken ott volt Timo Brandt, a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) türingiai szervezetének alelnöke is. Az Otto fedőnevű beépített ember összesen 200 ezer márkát kapott a belső elhárítástól a továbbadott információkért. Ebből finanszírozta a Heimatschutz röplapjai és plakátjai nyomtatását, a Rudolf Hess „emléknapokat” és más rendezvényeit. Mint Frank Schwerdt, az NPD türingiai szervezetének elnöke a ZDF televízióban elmondta, az „Ottótól” kapott pénzből fizették alacsony jövedelmű NPD-tagok párttagdíját is. Vagyis az alkotmányvédő hivatal „pénzelt” egy, a német állammal és annak politikai-társadalmi berendezkedésével nyíltan szembehelyezkedő szervezetet.

A türingiai belső elhárítás főnöke 1994–2000 között Helmut Roewer volt. A Rajna menti Koblenzből keletre helyezett jogász egyfajta „keresztapja” volt a Heimatschutznak: az Otto fedőnevű beépített ügynöknek ugyanis Roewer volt a közvetlen felettese az alkotmányvédő hivatalban – állította Thorsten Heise NPD-vezetőségi tag a ZDF-ben. Az első látványos baki 1998 szeptemberében történt: a Heimatschutz egy fiatal tagjának jénai lakásában véletlenül felrobban egy páncéltörő gránátból házilagosan fabrikált pokolgép. A fiatalember meghal, az eseményt rögzítő jelentésében Roewer csak ennyit jegyez föl: „Egy veszedelmes flúgos (volt az áldozat)... Jobboldali kapcsolatra utaló jel nincsen.”

Holott a ház lakói rendszeresen látták a későbbi áldozathoz látogató Mundlost és Böhnhardtot; ám kettejük kapcsolata a pokolgépgyárossal – akinek lakásán fegyverraktárt talált a rendőrség – csak a hatóságoknak nem szúrt szemet. A jénai malőr után a két férfi és társuk, Beate Zschäpe pánikba esik, és áttelepül Szászországba, Zwickauba. A türingiai elhárítás szem elől téveszti őket – és nem értesíti a szomszédos tartományban dolgozó kollégákat, hogy esetleg ott bukkanhat fel a trió.

Volt figyelmeztetés

Még súlyosabb baklövés az elhárítás részéről, amikor nem veszi komolyan egy „kiszállt” neonáci figyelmeztetését. Uwe Luthardt, az NDP türingiai vezetőségi tagja arra hívja fel a tartományi alkotmányvédő hivatal figyelmét, hogy Jéna és Weimar térségében a Heimatschutz „kezd átalakulni Barna Hadsereg Frakcióvá, egyfajta neonáci terrorcsoporttá, amely merényleteket tervez”. A hivatalban csak mosolyognak rajta, s közlik: ha létezne ilyen, akkor mi már tudnánk róla.

A zwickaui trió segítőtársává szegődik Holger G., aki később Hannover közelébe költözik. Ott ugyan három napra megfigyelés alá vonják, követik, amikor utcai telefonfülkékből kezdeményez hívásokat – ám ezeket nem hallgatják le. A hatósági feljegyzés szerint G. „telefonos beszélgetőpartnerei ismeretlenek”. Ezzel az ügy ad acta kerül, az alsó-szászországi elhárítás beszünteti a megfigyelést, az aktákat később megsemmisítik. G. így akadálytalanul segítheti a gyilkos triót, például lakókocsik bérlésével.

Külföldieket gyilkoltak

Nem sokkal később kezdődik a külföldiek sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat. A rendőrség kezdettől fogva alvilági vitát, védelmi pénzzel összefüggő zsarolást, külföldi klánok közötti leszámolást feltételez a háttérben (az összes áldozat török, illetve görög születésű). A nürnbergi rendőrségen létrehozott Döner-nyomozócsoport együttműködést kezdeményez a tartományi elhárítási hivatalokkal – hiába. Így a Döner-csoport nem kapja meg a türingiai elhárítás által a trióról készült fényképeket sem – pedig azok hasonlósága az első, nürnbergi gyilkosság után, tanúvallomások segítségével összeállított fantomképekkel forró nyom lehetne a tettesek utáni nyomozásban. Így azonban a rendőrök nem tudnak összefüggést teremteni a török büfé tulajdonosának meggyilkolása és a szélsőjobboldali aktivisták között.

A 2004 júniusában Köln egy főleg törökök lakta utcájában felrobbantott pokolgép 22 embert sebesített meg. Hülya Özdag, egy cukrászda tulajdonosa a ZDF-ben elmondta: ő és a robbanás után kihallgatott több száz személy fölvetette, hogy esetleg szélsőjobboldali merénylő állhat a háttérben, a hatóságok azonban egyáltalán nem nyomoztak ebben az irányban. Otto Schily akkori belügyminiszter a tv-ben kijelentette: a politikai, idegenellenes motiváció kizárt.

A német sajtóban ma éles támadások érik a türingiai alkotmányvédelem korábbi főnökét. Roewer a Der Tagesspiegelnek adott interjúban azzal védekezett, hogy beosztottai „valamennyien nyugatról jöttek, ám csak kevesen feleltek meg a munkával szemben támasztott elvárásoknak. Akadt néhány ember, aki egyáltalán nem volt alkalmas; néhányuk esetében az volt a gyanúm, hogy azért helyezték át őket keletre, mert nélkülözhetők voltak”.