Radikális előretörés Dél-Tirolban

Közel háromszor annyi szavazatot szerzett a dél-tiroli Szabadságpárt az olaszországi régióban október végén tartott helyhatósági választásokon, mint öt évvel ezelőtt, ezáltal jelenlegi 14,3 százalékos támogatottságának köszönhetően az eddigi két mandátuma helyett öten képviselhetik az alakulatot a tartományi parlamentben. Sajtóvélemények szerint a szabadságpártiak elsősorban bevándorlásellenes retorikájuknak köszönhetik sikerüket. A hozzávetőleg 460 ezer lakosú, több mint hetvenszázalékos arányban németek lakta Dél-Tirolban ugyanis a külföldiek száma csaknem 45 ezerre tehető, vagyis a teljes lakosság mintegy 10 százalékát teszik ki.

Mivel a bevándorlók túlnyomó része kizárólag az olasz nyelvet sajátítja el, s gyermekeit is olasz iskolába járatja, radikálisabb vélemények szerint ez a folyamat idővel komoly kihívást jelenthet az autonómiát élvező dél-tiroli német közösség számára. A Szabadságpárt sikerét jól jelzi, hogy a párt két első embere, Pius Leitner és Ulli Mair egyéni listán a legtöbb szavazatot szerezte egész Dél-Tirolban.

A szeparatista dél-tiroli német pártok közül a Dél-tiroli Unió egy, a Dél-tiroli Szabadság két képviselőt delegálhat a bozeni (Bolzano) tartományi parlamentbe. Utóbbi párt – melynek elnöke Eva Klotz, a dél-tiroli robbantásos merényletekben aktívan részt vevő Georg Klotz lánya – az elmúlt hónapokban több látványos akcióval keltette fel a választók figyelmét az Olaszországtól való elszakadás szükségességére. A párt alelnöke, Sven Knoll orvostanhallgató – aki a jövőben ugyancsak képviselőként fog tevékenykedni – többször táblát állított a brenneri olasz–osztrák határra, melyen a következő üzenet állt: „Dél-Tirol nem Olaszország”. A választások relatív vesztese a Dél-tiroli Néppárt, amely mintegy hat évtizede abszolút többséggel rendelkezett a regionális parlamentben. A mintegy 55 ezer fős tagsággal bíró keresztény-konzervatív politikai szervezet a történelem során most először nem érte el az 50 százalékot – jóllehet a töredékszavazatoknak köszönhetően 48 százalékos eredményével mégis többséghez jutott, hiszen 18 képviselőt küldhet a 35 fős tartományi közgyűlésbe.

Mindazonáltal Dél-Tirolban kitűnően működik az autonómia, melynek két legsarkalatosabb pontja az etnikai arányosság elve és az úgynevezett kétnyelvűségvizsga. Az etnikai arányosságról szóló törvény kimondja: a közszférában nyíló munkahelyeket, a szociális bérlakásokat, a lakásépítési támogatásokat, valamint a kulturális támogatásokat minden településen az ott élő népcsoportok arányában osztják el. A brixeni városi könyvtár olvasószolgálatánál például négyen dolgoznak – három német és egy olasz anyanyelvű könyvtáros, ugyanis a város lakosságának háromnegyedét a németek teszik ki, s csak negyede olasz. A kétnyelvűségvizsga speciális nyelvvizsgát jelöl, melyet valamennyi dél-tiroli polgárnak le kell tennie, aki a közszférában szeretne elhelyezkedni.

E nélkül állandó munkaszerződést egyetlen állami intézmény sem köthet alkalmazottaival, s mivel az olaszok lényegesen nehezebben birkóznak meg a kihívással, mint a németek, ez elsősorban számukra akadályozza meg a munkahelyszerzést. Bár a dél-tiroli olaszok részéről a két rendelkezést rendszeresen éri kritika, a német ajkú lakosság többségének meggyőződése, hogy népcsoportjuk éppen e két intézkedésnek köszönheti megmaradását.

„Mindkét rendelkezést nagyon lényegesnek tartom – mondja Thomas Dalmodar merani mentőápoló. – Nálunk a mentőállomáson a kollégák fele német, fele olasz, mivel a városban is így oszlik meg a népcsoport aránya. A nyelvvizsgát mindnyájunknak le kellett tennie. Én még évekkel ezelőtt birkóztam meg vele, és hasznosnak is tartom, hogy minden közalkalmazott ismerje tartományunk mindkét hivatalos nyelvét. Az egészségügyben ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen rendkívül fontos például, hogy aki kiszáll a mentőautóból, minden esetben anyanyelvén tudjon beszélni a segítségre szorulóval.