Phenjanban látható jelei vannak a „rejtett kapitalizmusnak"

Az észak-koreai fővárosban ma már 3D-s mozit és nyugati termékeket kínáló élelmiszerboltokat is találni, amelyekre az erősödő középosztály részéről egyre nagyobb az igény.

„Egyre több minden bizonyítja, hogy a kormány három éve tulajdonképpen nem fojtja el a magánkereskedelmet. Azt is mondhatnánk, hogy egyfajta liberalizációnak lehetünk tanúi, mivel azonban ezt a szót az országban nem veszik jó néven, ezért inkább rejtett kapitalizmusról érdemes beszélni” – magyarázta az EFE spanyol hírügynökségnek a Szöulban élő Szokeel Pak Észak-Korea-szakértő.

A főváros központi kerületében, a katonai parádék állandó színhelyének számító Kim Ir Szen tér közelében magasodó toronyházak a változás jelképei. A Pyonhattannak is nevezett városrész kis bevásárlóközpontoknak ad otthont, ahol a látogatókat éttermek, kávézók és élelmiszerüzletek várják olyan színvonalas szolgáltatással és minőségi árukkal, mint amilyet az ember a szomszédos fővárosban, Szöulban megszokott. Ez néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt a világ egyik legelszigeteltebb, közel 25 millió lakosú országában.

Pyonhattan egyik luxusüzletében a kristálydobozba zárt német szalámitól kezdve a müzlin és az olasz kávén át a whiskey-ig minden kapható. Egy liter spanyol olívaolaj 1950 vonba, míg egy doboz Nutella 700 vonba kerül. Közvetlenül a bolt mellett, a Haenati (Hajnal) étteremben egyenruhába öltözött pincérnők koreai és japán ételeket szolgálnak fel a kizárólag helyi vendégeknek. Két személy bőségesen megebédel 25 euróból, ráadásul a betérők gond nélkül fizethetnek akár az európai valutával is.

„Most először vásárlóerővel rendelkezik egy népes észak-koreai réteg, amely szívesen kérkedik is ezzel. Ez nagy változás. Egy felemelkedő középosztályról lehet beszélni” – magyarázta a szakértő, a Liberty for North Korea (Szabadságot Észak-Koreának) nevű nem kormányzati szervezet kutatója. Folyamatosan nő azok száma, akiknek nemcsak étteremre, hanem autóra is telik. A mintegy 2 millió lakosú Phenjan utcáin, ahol pár éve még alig volt forgalom, ma már egyre több külföldi, elsősorban kínai autó tűnik fel, bár közlekedési jelzőlámpák továbbra sincsenek. Mindeközben négy taxitársaság közül választhat az, aki fuvart szeretne, és ma már taxit hívni sem nagy kihívás, hiszen a mobiltelefonok használata teljesen elterjedt, sőt egyre több embernek van okostelefonja.

„Az okostelefon elég drága. Én nem tudnám megvenni, de a szüleim vásároltak nekem egyet” – mondta a spanyol hírügynökségnek egy helyi lány, akinek Észak-Koreában gyártott, Phenjan márkájú készüléke van. A kelet-ázsiai országban a kapitalizmus „beszivárgása” ráadásul a Kim Dzsong Un vezette rezsim infrastrukturális fejlesztéseivel párosul. A kormány idén nyitott meg a fővárosban egy új repülőteret, épített egy toronyházakból álló kutatónegyedet, egy delfináriumot, és nemrég helyezett üzembe egy folyami luxushajót.

Phenjanban persze továbbra is a szovjet stílusú lakótömbök szomorú látványa az uralkodó, és az épületegyütteseket elválasztó tiszta utcákon kirakatot vagy üzletet egyáltalán nem látni, legfeljebb egy-egy bódé tűnik fel, ahol ételt és italt árusítanak. Az 1990-es évek hatalmas, több millió ember halálát okozó éhínsége után – amelyet az észak-koreai ételosztási rendszer összeomlása okozott – mindenesetre már ez is nagy dolog.

Amellett tehát, hogy intézményes keretek között gyakorlatilag folytatható kereskedelmi tevékenység, új üzleti lehetőségek is nyíltak a kormány beruházásaival kapcsolatos megbízások révén, valamint több önállóságot kaptak vidéken az ipari és a mezőgazdasági szektor dolgozói. Mindennek nyomán kialakult egy új gazdasági elit, azonban továbbra is lényegesen nagyobb azok tábora, akik a „luxust” nem engedhetik meg maguknak. Egy észak-koreai gyári munkás egy hónapban csupán nagyjából 20 ezer vont keres, míg a köztisztviselők havi fizetése 10 és 60 ezer von között mozog a North Korea Confidential című könyv szerint. Országszerte továbbra is a szegénység a meghatározó, a fővárosban is még mindig százezrek nyomorognak.

Meg kell nézni, meddig lehet eljutni ezzel a nyitási politikával, amelytől már nem lesz egyszerű visszatáncolnia a kormánynak – hangsúlyozta Szokeel Pak, aki szerint az észak-koreaiaknak egyre nehezebb azt látni, hogy nemcsak Dél-Korea, hanem még Kína is gyorsabban halad előre, mint az ő hazájuk.