Százezrek ünnepelték a pápák szentté avatását Rómában

A szentté avatási rítusra a szertartás elején került sor, 150 bíboros, 1500 püspök és a világ minden tájáról érkezett 6000 pap részvételével, két tucat államfő, illetve uralkodó, tíz kormányfő és számos miniszter, összesen 93 ország delegációjának jelenlétében.

A 800 ezer fős tömeg óriási üdvrivalgással fogadta a szertartásra a Szent Péter-bazilikából kivonuló Ferenc pápát, majd a néhai egyházfőknek, különösképpen II. János Pál pápának a kivetítőkön feltűnő képmását. A ceremónia előtt Ferenc pápa megölelte a misét koncelebráló bíborosok közt, az első sorban helyet foglaló nyugalmazott pápát, XVI. Benedeket, akinek megjelenését a téren ugyancsak nagy örömujjongással fogadta a tömeg.

Háromszor kért szentté avatás

A szentmise elején Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János (1958-1963) és II. János Pál (1978-2005) szentté avatását. Az egyházfő minden egyes kérelemre válaszolt, a harmadszori kérelem után pedig elmondta a szentté avatás ünnepélyes formuláját, amellyel kiterjesztette az új szentek tiszteletét az egész világegyházra.

„Hosszas gondolkodás után, többször is Isten segítségét kérve és meghallgatva sok testvérünk véleményét a püspökségben, szentté nyilvánítjuk és szentként határozzuk meg Boldog XXIII. Jánost és II. János Pált, beírjuk nevüket a szentek katalógusába, és elrendeljük, hogy az egész egyházban odaadóan tiszteljék őket a szentek sorában” – mondta a szentté avatási formulában a hivatalban lévő katolikus egyházfő, akinek bejelentését hatalmas ovációval és dübörgő tapssal fogadta az eseményre összegyűlt több százezer hívő. Sokan sírva fakadtak. Ezzel egyidejűleg Róma-szerte megkondultak a templomok harangjai.

A bejelentés után a hívek magasba emelték a magukkal vitt lobogókat és fényképeket, főleg a lengyel zászlókat és II. János Pál képeit, amelyeket addig a szervezők kérésére addig maguknál tartottak. Közvetlenül a szentté avatás után a Szent Péter-bazilika előtt felállított szabadtéri oltárhoz vitték XXIII. János és II. János Pál pápa relikviatartóit.

II. János Pál relikviatartója ugyanaz volt, mint a 2011-es boldoggá avatásán, és XXIII. Jánosnak ugyanilyen ereklyetartót készítettek. XXIII. János testéből egy apró darab került az ereklyetartóba, II. János Pálnak pedig néhány csepp vére.

A pápa bátor embereknek nevezte az új szenteket

Ferenc pápa szerint „bátor ember\" volt a szentté avatott két pápa, mert nem féltek szembenézni az ember szenvedésével és sebeivel, ezáltal tanúbizonyságát adva az egyháznak és a világnak Isten jóságáról és könyörületességéről.

„Az új szentek a XX. század papjai, püspökei és pápái voltak. Ismerték a század tragédiáit, de nem hagyták, hogy azok maguk alá gyűrjék őket, erősebb volt bennük Isten, a hit az ember megváltójában és a történelem urában, Jézus Krisztusban; erősebb volt bennük Isten irgalmassága” – mondta a szentté avatási rítust követő homíliájában a katolikus egyházfő.

Ferenc pápa szerint XXIII. János a Szentléleknek való szófogadás, II. János Pál pápa pedig a család pápája volt, s ekként segítettek helyreállítani és a kor valóságához igazítani az egyház eredeti küldetését. 

„II. János Pál a család pápája volt. Egyszer ő maga mondta, hogy azt szeretné, hogy úgy emlékezzenek rá, mint a család pápájára” – mondta a katolikus egyházfő. „A II. vatikáni zsinat összehívásával XXIII. János kiegyensúlyozott engedelmességet mutatott a Szentléleknek, hagyta magát vezetni, és lelkipásztora, vezérelt vezetője volt az egyháznak. Ezzel tett nagy szolgálatot az egyháznak, ezért szívesen gondolok rá úgy, mint a Szentléleknek való engedelmesség pápájára\" - mondta Ferenc pápa a homíliában.

XXIII. János második csoda nélküli és II. János Pál gyors szentté avatása
Több mint ötven év kellett XXIII. János szentté avatásához, amelyhez az előírt második csodatevés sem volt szükséges. A hívők által már a temetésén szentnek kikiáltott II. János Pált kevesebb mint tíz év alatt kanonizálták.
II. János Pál 2005. április 8-ai temetésén a hívők Santo subito! (Azonnal avassák szentté!) feliratú táblákat tartották a magasba. Az utód, XVI. Benedek már április végén engedélyezte II. János Pál kanonizációs eljárásának elindítását, amelyhez az egyházi előírások szerint a haláltól számított öt évet kellett volna várni. A kanonizáció első lépcsőjének számító boldoggá avatás is gyorsan lezárult: a lengyel pápát 2011. május elsején XVI. Benedek avatta boldoggá a római Szent Péter téren bemutatott misével.
A boldoggá és szentté avatásnak szokás szerint több szakasza volt Lengyelországban és Rómában is, amelyeket az úgynevezett posztulátor követett, vagyis az a teológiában, egyházjogban és történelemben jártas személy, aki mintegy ügyvédként az ügy előremeneteléért felelős.
Az eljárás során két csodát tulajdonítottak II. János Pálnak: a hozzá intézett ima meggyógyította a Parkinson-kórban szenvedő Marie Simon-Pierre Normand francia szerzetesnőt, és hasonlóképpen gyógyult meg Floribeth Mora Díaz Costa Rica-i asszony is.  Mindketten jelen voltak II. János Pál vasárnapi szentté avatásán.
XXIII. János öt évig (1958-1963) vezette az egyházat. Halálától számítva kanonizációja több mint ötven évig tartott. Az Olaszországban „jó pápaként\" ismert XXIII. Jánost a jubileumi szent évben, 2000. szeptember 3-án II. János Pál avatta boldoggá.
Az ügy posztulátora az olasz Giovangiuseppe Califano atya volt, aki szintén jelen volt a szentté avatáson.  XXIII. János csodájának Caterina Capitani nápolyi nővér 1966-os meggyógyulása számít. A szerzetesnő azóta már elhunyt, szerzetesrendjének tagjai vettek részt a szentté avatáson. A két néhai pápa koporsóját most nem állították ki, a hívők a szentté avatás után a Szent Péter bazilika altemplomában levő sírjaikhoz járulhatntak.
Ferenc pápa 2013. júliusában írta alá a kettős szentté avatás dekrétumát, és pápai hatáskörénél fogva úgy határozott, hogy XXIII. János szentté avatásához nem szükséges még egy csoda.